2020. augusztus 26., szerda
A kerítésen ülve
„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” – 1Kir 18:21
Sokszor a legkényelmesebb a kerítés tetején ülni, mégis az a legveszélyesebb hely. Ebben a helyzetben volt Izráel népe Illés próféta korában. Baált imádták, nem hittek többé és nem dicsőítették atyáik Istenét. Bár Izráel Istene a Teremtő, és minden természeti jelenséget ural, és bár már három éve szenvedtek a szárazság miatt, a nép mégsem tudta eldönteni, ki az igaz Isten: atyáik Istene, Jahvé, vagy Baál, a bálvány. A kerítésen ültek.
Az ördög a kerítés tetején szeretne tartani bennünket egész életünkben. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy ha egy ember túl sokáig ül ott, csapdába esik, vagy akár rossz döntések meghozatalára kényszerítik ahelyett, hogy komolyan átgondolhatná következő lépését.
Illés találkozott az izraelitákkal és Baál prófétáival. Illés által Isten segíteni akarta népét életük legfontosabb döntésében, hogy visszatérjenek Hozzá. A Kármel hegyi, jó és gonosz közötti megmérettetés idején (lásd: 1Kir 18) Isten felfedte előttük kilétét. Miután Illés imádkozott Istenhez, Ő válaszolt, elfogadta Illés áldozatát, és tüzet küldött az égből annak megemésztésére. Akkor döntöttek úgy, hogy az Élő, igaz Istent szolgálják, és Isten megszüntette az aszályt a földjükön.
Isten nekünk ajándékozta az Ő Igéjét, a Bibliát és a józan ítélőképesség Lelkét, hogy imádságos szívvel bölcs döntéseket hozzunk, és ne legyenek kételyeink afelől, hogy végül mi bizonyul jónak vagy rossznak. A kerítés olyan, mint egy útkereszteződés. Naponta döntünk bizonyos kérdésekben. Sokszor rosszul, és ennek viseljük a következményeit. Amikor azonban keresztúthoz érünk, ne üljünk fel a kerítésre. A döntésképtelenség vagy az elsietett döntések helyett forduljunk azonnal Istenhez imában, és kérjük az Ő vezetését. Az Ő biztos és tévedhetetlen ígéreteire támaszkodva kövessük Igéjének utasításait, amelyek távol tartanak a kerítéstől.
Ena Thorpe