Küldd most Gábrielt!

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” – Ésa 65:24

Családom 1990. augusztus 22-én érkezett Nairobiba. Misszionáriusként szolgáltunk a felekezetünkhöz tartozó diákoknak. Ray (az akkori férjem) a helyi gyülekezet lelkésze is volt. Közvetlenül a hétéves missziós megbízatásunk befejezése előtt Mombaszából – Kenya tengerparti övezetéből – tértünk haza.

Barátaink figyelmeztettek, hogy sötétedés után ne utazzunk. Mi azonban folyton meg-megálltunk az úton különböző ajándéktárgyakat vásárolni. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem. Utolsó megállónk a benzinkútnál volt, ahol Ray tanulmányokat osztogatott a töltőállomás alkalmazottainak és néhány vásárlónak. Amikor elindultunk, hirtelen sziszegő hangot hallottunk az egyik kerék felől. Ray és nagyobbik fiunk, Ricky kiszállt kicserélni a kereket, de meglepetésükre két kerék is le volt ereszkedve.

A rablók valószínűleg szögeket helyeztek az útra. Andrew és én a hátsó székeken ültünk. Reszketve imádkoztunk, miközben Ray és Ricky megpróbáltak megállítani néhány arra elhaladó járművet. Senki nem állt meg, mert valószínűleg mindanynyian tudták, hogy mi történik azon az útszakaszon. Kiáltottam az Úrhoz: „Uram, légy irgalmas hozzánk! Küldd most Gábrielt!”

Abban a pillanatban egy nagy teherautó állt meg az út szélén, és két hatalmas termetű férfi szállt ki belőle. Kértek, hogy menjünk velük. Andrew és én vettük a két lapos kereket, és beültünk a kamionba melléjük. Ugyanahhoz a benzinkúthoz mentünk vissza, ahol nemrég tankoltunk. Ray és Ricky a mi autónknál maradt, miközben én folyamatosan imádkoztam értük. Ahelyett, hogy egyszerűen letettek volna a benzinkútnál és folytatták volna az útjukat, a két férfi (vagy a két angyal) velünk maradt, ameddig a benzinkutas megjavította a kerekeket, majd visszavittek az autónkhoz.

Autónkhoz közeledve, nem hittünk a szemünknek. Egy másik teherautó (egy másik angyal?) is megállt segíteni: az autóját az út közepére, keresztbe állította, mindkét oldalról leállítva a forgalmat. Legalább egy mérföldnyi sor alakult ki mindkét irányban. Tucatnyi ember, különböző fegyvereket szorongatva, őrizte a fiamat, a férjemet és az autónkat. Amikor megérkeztünk, néhány férfi felemelte az autót, majd mások beszerelték a kereket. Hálát adtunk az Úrnak, hogy angyalokat küldött a védelmünkre.

Joan Collins-Ricketts