Franklin, a buta kiskacsa

„Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” – Péld 14:12

Új otthonunk udvarán szép tavacska áll, amelyen egy fehér kacsa úszkál. A nyár lassan elmúlt, és elkezdtünk készülni a télre, de volt egy gondunk: a kacsa. Egyértelmű volt, hogy a régi tulajdonosok miért hagyták nekünk Franklint.  Nem lehetett megfogni. Boldogan úszott oda az ételért, de a legapróbb mozdulatunkra sebesen átúszott a tó másik végébe. Amint a kinti hőmérséklet egyre csökkent, azon gondolkodtunk, hogy milyen menedéket biztosíthatnánk neki. És végül bekövetkezett az elkerülhetetlen. Beállt a fagy, havazni kezdett.

Franklin a tó egy aprócska részén úszkált, ahol még nem fagyott be a víz. A jég volt annyira vastag, hogy a ragadozókat megtartsa, de annyira nem, hogy minket is. Egy este észrevettem egy róka szemének villanását a sötétben. – „Meg kell mentenünk Franklint!” – kiáltottam. Prakash, a férjem elszaladt a csónakért. Nagy hévvel megpróbálta feltörni a jeget. A csónak orra mindegyre felemelkedett a jégen, a kacsa felé úszott, majd visszacsúszott újra a vízbe.

Franklin kiugrott aprócska jégmentes „medencéjéből”, és szaladni kezdett a jégen. Prakash, hálóval a kezében megpróbálta a kacsa mellé irányítani a csónakot, de a kacsa minden alkalommal kicselezte. Ételt tettünk le, hogy partra csalogassuk. Addig még soha nem hagyta el a vizet. Prakash megpróbálta meglasszózni, mert nepáli létére meglehetősen ügyes „cowboy” volt, de a hurok végül mindig a földön kötött ki. Végül nem volt mit tenni, feladtuk, és csalódottan, dideregve visszamentünk a házba. Reggel rátaláltunk az állat megfagyott holttestére a jégen.

Szomorúak voltunk Franklinért, és akkor egy másik kép rajzolódott ki lelki szemeim előtt. Mi is ehhez a kacsához vagyunk hasonlóak. Örülünk saját életünknek, járjuk a saját utunkat, úszkálunk, ahol nekünk tetszik, és tesszük, amit jónak gondolunk. De a jéghez hasonlóan a bűn egy szoros, veszélyes csapdába szorít bennünket. Egyedül Jézus szabadíthat meg, és szeretné is megtenni, de együtt kell működnünk Vele ezen erőfeszítésében. Ő biztonságos menedékbe vezethet bennünket.

A következő húsvétra vásárolok egy kiskacsát, és mielőtt vízre engedném, megtanítom neki, hol keressen menedéket. Egészen addig mind közelebb húzódok Megváltómhoz, Aki csodálatos menedéket készített számomra.

Sherry Shrestha