Önmagunk ellenségei vagyunk

„Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez. És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekedjük, amik kedvesek előtte.” – 1Jn 3:21-22

A kislányom arca – a feje búbjától egészen a válláig – gyulladt, pikkelyes, egyenetlen volt. A koszmósodás egy súlyos formája alakult ki nála. Semmi gyógy mód nem segített. Azon a péntek reggelen pedig minden eddiginél rosszabbul nézett ki. Másnap lett volna a gyermekáldás a gyülekezetben. Vajon a barátaim nem fogják azt gondolni, hogy én tettem valamit vele? Halasszuk el a bemutatást?

Amikor aggodalmamat megosztottam a férjemmel, ő nyugodtan válaszolt: „Majd meglátjuk. Tartsunk mindent szem előtt.” Válasza visszavezetett a terhességem idején tapasztalt, koraszülésre utaló veszélyes jelzésekre, amely végül be is következett. De a kislányunk velünk volt. A férjem tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy legyünk hálásak, hogy megszületett, hogy velünk van, és ne a pillanatnyi gyengélkedésére összpontosítsunk.

Mégis, az én megnyugtatásom végett még aznap elvittük a babát a gyermekorvosunkhoz. Az asszisztensnő elmesélte saját fia tapasztalatát a koszmósodással kapcsolatban. Pontosan akkor jelent meg nála, amikor a családi fotózást készítették elő. A családtagok megpróbáltak úgy beállni, hogy amennyire lehetséges eltakarják a betegség jeleit. Pontosan egy ilyen történetre volt szükségem. Megnyugodtam, hogy a kicsi rendben van, és boldogan mentünk haza a felírt gyógyszerrel.

A gyermekáldás csodálatos volt. Félelmeimmel ellentétben egyetlen barátom és rokonom sem okolt a babám fejének állapotáért. A legtöbben szintén találkoztak már saját gyermeküknél ezzel a jelenséggel, és sok jó tanáccsal láttak el. Egyikük még egy kiegészítő gyógymódot is ajánlott. Annyira boldog voltam, hogy nem halasztottuk el ezt az eseményt! Aggodalmaim teljesen hiábavalóak voltak.

Isten sem ítélkezik felettünk, hanem segíteni és támogatni szeretne. „Nem vagyunk magunkra hagyatva, hogy egyedül, csupán véges erőnkkel csatázzunk énünkkel és bűnös természetünkkel. Jézus a hatalmas segítő, aki sohasem hagy támasz nélkül a bajban... Senkinek sem kell elbuknia vagy elcsüggednie, amikor az Úr ilyen bőségesen gondoskodott rólunk.” (Ellen White: Magasztos hivatásunk, 88. o.)

Shevonne Dyer-Phillips