Január 7. - Minden a javukra van

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik,  minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” – Róm 8:28

Egypetéjű iker testvérem egészséges, hívő életet élt, így a tüdőrák diagnózisa olyan volt számunkra, mint derült égből villámcsapás, bár ő régóta érezte, hogy valami nincs rendben a szervezetében. Első perctől kezdve tudatta az orvosok kal, hogy elfogad mindent, amit Isten megenged számára, legyen az gyógyulás vagy sem, a kezelési tervet pedig lelkiismeretesen betartja. Isten tudta, mi számára a legjobb. Tizennyolc hónapig jól érezte magát, de miután a kezelés már nem használt, az orvosok sajnálattal közölték, hogy csak hónapok vannak hátra az életéből. A családja megkért, hogy gondozzam őt ebben a nehéz helyzetben.

Egy pillanatig sem haboztam, testvéremmel nagyon közeli kapcsolatban álltunk. Kiváltságnak tekintettem gondozni őt. Bár a stressz hatalmas volt, elképzelni sem tudtam volna másképp. Mentálisan, érzelmileg és lelkileg is megviselt a helyzet. Ez volt életem legnehezebb ápolói tapasztalata.

Minél betegebb lett, annál jobban növekedett a hite. Egy nap, még betegsége kezdetén, a hitéről kérdezgettem. Azt válaszolta, hogy egyedül a hit tartja meg ebben a megpróbáltatásban, és szükséges növekednie a hitben. Tudta, hogy bízhat Urában és Szabadítójában.

Az utolsó szombat este az ágya mellett ültem, tudva, hogy földi élete a végéhez közeledik. Másnap hajnalban elhunyt. Bár remélte a gyógyulást, teljes mértékben átadta magát Jézusnak. Hite nem rendült meg, nem ingadozott. Most alszik, várja, hogy Jézus visszajöjjön érte és elvigye mennyei otthonába, a többi hívővel együtt. Feltettem magamban a kérdést: És az én bizalmam? Mennyire vagyok rendíthetet len a hitben? Amikor gondok és próbák érnek, fel kell ismernünk, hogy Isten mindent bizonyos céllal enged meg. Semmit nem hagy veszendőbe gyermekeivel kapcsolatban. Nem kell szeretnünk a megpróbáltatást. Biztos vagyok benne, hogy Jézus sem szerette, amikor hamisan vádolták, szöget vertek a kezébe, megverték, bántalmazták. Azonban szerette Atyját és bízott Benne. Tudta, hogy jelenlegi próbája egy jövőbeli jó célt szolgál, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag mennyire fájdalmas a kereszt. Teljes mértékben bízott az Atyában.

Isten feltétel nélkül szeret minket. Szeretné, ha készen állnánk a mennyre, hogy egy örökkévalóságon át Vele lehessünk.

Carolyn Voss