Január 6. - Isten soha nem téved

„Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem nyoszolyámat.” – Zsolt 6:7

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” – Zsolt 50:15

Egy kellemes szombat reggel, azzal a gondolattal ébredtem, hogy mi lenne, ha Isten egyszer azt mondaná: „Hoppá”? Mi lenne, ha egyszer megnyitnánk Bibliánkat vezetést, irányítást, választ keresve, és találnánk egy ilyen szöveget:

„Hoppá, ezt nem láttam előre! Sajnálom, bocs...”

Komolyra fordítva a szót, úgy vélem, hogy tudatalattinkban sokszor feltesszük a kérdést, hogy vajon Isten valóban tudja-e, mit tesz. Lehetséges, hogy túlságosan „emberesítjük” Őt, pedig az igazság az, hogy Ő minden földi bölcsességnél bölcsebb. Ha olyan helyzetbe kerülünk, amit nem tudunk megérteni, Ő biztosan kivezet belőle. Ha megenged életünkben kellemetlen eseményeket, komoly változásokat, sorsdöntő drámákat, biztosan jól meghatározott céllal teszi, nemcsak a saját, hanem a körülöttünk élők érdekében is.

Isten nem téveszti szem elől életünk egyetlen, legapróbb történését sem. Nem tudjuk „meglepni” Őt imánkkal. Ő soha nem mondja, hogy „Sajnálom, ez becsúszott”. Vannak napok, amikor szeretnénk, ha a dolgok másképp történnének, de a Róma 8:28-ban olvasott ígéret szerint mindig bebizonyosodik, hogy aki Benne bízik és hisz, annak minden a javára van. Mindig Istenre, Jézusra, soha ne a problémára összpontosítsunk. Soha ne veszítsük el a reményt. Amikor már úgy érezzük, hogy megfojtanak a gondok, Isten jelen van. Amikor nem tudjuk, mit hoz a jövő és a bizonytalanság szorongat, Isten mellettünk van. Amikor már nincs erőnk a továbblépéshez, Isten átölel minket. Mellettünk áll a jó és borzalmas napokon egyaránt.

Amikor nehézségben vagyunk, Isten nem nézi tétlen szenvedésünket és fájdalmunkat. Ő ott van mellettünk, hiszen a lehető legkomolyabban és legszemélyesebben kezeli minden gyermeke gondját. Milyen csodálatos Istenünk van! Minden élőlényről gondot visel, szeret minket, oltalmazza életünket, testünket, lelkünket, egyenként és személyesen, mintha mi lennék a világegyetem egyetlen élőlényei.

Biztos akar lenni abban, hogy győzedelmeskedünk. Csak versenyben kell maradnunk. Ez a mi feladatunk. Bízzunk irántunk való szeretetében. Összpontosítsunk Istenre, és Ő gondoskodik rólunk.

Yvita Antonette Villanova Bacchus