Január 5. - Ki vagyok én?

„...mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” – Jn 15:5

Ezerkilencszázkilencvenben saját költségemen részt vettem egyházunk ötévente tartott konferenciáján, az Egyesült Államokban. A férjemnek, mint hivatalos küldöttnek, fizették az útját. Boldogan vettünk részt a különböző összejöveteleken, a legjobb szónokok előadásait hallgattuk és a legjobb zenét. A menny előíze volt a világ minden tájáról érkező hívőkkel osztozni ebben a tapasztalatban.

A mi csoportunkat hívták meg egyik reggel az áhítat megtartására. Előző nap lelkészünk megkért a másnapi kezdőima elmondására. A meglepődöttség hatására először elutasítottam. Ő a vidékünk egyik kimagasló lelkésze. De ki vagyok én? – gondoltam. Válaszomat elfogadva, a lelkész továbblépett, hogy valaki mást kérjen meg. Megkönnyebbültem, amikor távozott, de nemsokára lelkifurdalás és szégyenérzet vett erőt rajtam. Úgy éreztem, vétkeztem Isten ellen. Megijedtem. A lelkész nemsokára visszatért, és én közöltem vele, hogy vállalom a megbízást.

Másnap reggel a színpadról lenézve egy egész embertömeggel találtam szembe magam. Lámpalázam volt. Nagyon kicsinek éreztem magam. India számos államában rengeteg nemzetiségű és nyelvű ember él, én pedig az egyik legkisebb államból, Meghalayából érkeztem. Arra kértek, hogy khasi nyelven imádkozzak. Mivel a jelenlevők közül csak a saját népem maroknyi hányada értette volna az imám, elhatároztam, hogy mielőtt meghajtjuk fejünket, pár szóban összefoglalom gondolataimat.

Elsősorban elmondtam – ami már nyilvánvaló volt – hogy kis termetű vagyok. Majd gyorsan hozzátettem: „Bár kicsi vagyok, és most még kisebbnek érzem magam, mindez egészen csodálatos. Ha én lettem volna a föld egyetlen túlélője, Krisztus akkor is meghalt volna értem (Lásd: Ellen White, A nagy küzdelem. 483. o.) Ugyanakkor hálás vagyok mindnyájatokért, testvéreimért.” A hallgatóság tapsolni kezdett, de amikor elkezdtem imádkozni, síri csend lett.

Barátaim, mindannyian kicsik vagyunk. Jézus mondta, hogy nála nélkül semmit nem tehetünk. Maga Mózes is feltette a kérdést: „Ki vagyok én?” – amikor Isten elhívta Izráel népének vezetésére (2Móz 3:11). Jeremiás is gyermeknek érezte magát az isteni elhívatás pillanatában (Jer 1:6). Azonban Pállal együtt mondhatjuk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4:13)

Birdie Poddar