Isten közbelép

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” – Ésa 41:10

A 84-85-ös tanévben a középiskolai felvételimre készültem. Tanáraink mindent megtettek, hogy felkészítsenek a vizsgára. Minden reggel komoly ismétlő feladatokat kellett elvégeznünk. Ha valaki tévedett, körmöst kapott. Isten segítségével én az első negyedévben megúsztam ezt a büntetést. A második negyedévben azonban elhibáztam egy feladatot, és nem volt más választásom: alá kellett vetnem magam a büntetésnek. Mivel addig még soha nem büntettek meg, egész reggel sírtam.

A jobb felkészülés érdekében tanáraink szombaton is behívtak az iskolába. A szombati hiányzásért öt pálcaütést kaptunk hétfőn reggel. Az első szombaton hatan hiányoztunk, és természetesen nem kerülhettük el az elfenekelést. Amint a soromra vártam, láttam, hogy az előttem levők keservesen sírtak. Én azonban nem. Az egész osztály csodálkozott rajtam. Amikor vissza akartam menni a helyemre, a tanár megállított. Erősen megrázott és megkérdezte, hogy mi a baj? Megijedt, hogy a büntetés miatt elájulok, mivel nem sírtam. Nem értette meg, hogy Isten, akit szolgálok, elveheti a fájdalmat. Később megkérdezte, hogy miért hiányoztam szombaton. Kihasználtam az alkalmat, hogy minél többet elmondjak neki a bibliai hetedik napról. Megértette, hogy a lelkiismeretem nem engedi, hogy Isten szent napján tanuljak. Miután három egymást követő hétfőn elfenekeltek, a tanár végül megelégelte a dolgot: „Nincs több verés! Tudom, hogy szorgalmas tanuló vagy. Azt is tudom, hogy az az Isten, aki elveszi a büntetésed fájdalmát, megsegít majd a vizsgán.”

És valóban sikerült a felvételim. Isten közbelépett és elvette minden fájdalmamat.

Kedves testvérnők! Isten, aki megígérte nekünk támogatását, betartja ígéreteit. Ha mindent megteszünk, hogy teljesítsük az Ő akaratát, nem hagy cserben. Segítségünkre siet, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Legyünk hűségesek Hozzá! Tanítsuk meg fiataljainknak, hogy ragaszkodjanak Istenhez és az Ő Igéjéhez.

Legyünk a hit példaképei minden helyzetben, és akkor Isten mindannyiunkhoz így szól: „Ímé az én szolgám, akit választottam, az én szerelmesem, akiben az én lelkem kedvét leli. Lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.” (Mt 12:18)

Cherita Ayélé Tenou