Isten múzeuma

„A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” – ApCsel 10:4

Néztem az ebédlő falára akasztott képeket, misszióútjaink emlékeit: Mozambik, Brazília, Salamon-szigetek. Elárasztottak az emlékek: raktuk a téglát, emelgettük a frissen vágott és nagyon nehéz rózsaés mahagónifa táblákat, néztük, amint egy asszony, miután kipróbálta élete első szemüvegét, boldogan mosolyog, hogy végre tisztán látja a dolgokat, láttuk, ahogy egy életveszélyes sérülés hogyan gyógyul meg gondos ápolásunk eredményeként, otthont kerestünk hajléktalanoknak, szemtanúi voltunk, ahogy helybéliek és önkéntesek átadják szívüket Istennek. Milyen örömteli emlékek! Más képeket is elővettem: egy autóbaleset után készült fotókat. Ezek nincsenek otthonunk falán. Ezek egyszerű bizonyítékok – az ügyet lezártuk. Nincs többé szükségem rájuk.

Ma reggel Cselekedetek 10. fejezetéből olvastam: „Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért” (4. vers). Isten megfontolta Kornéliusz imáját és mindazt a sok jó cselekedetet, amit tett. Mintha különleges emlékeket idézett volna fel, Isten biztosan elmosolyodott, amikor erre az emberre gondolt, aki imádkozott és önmagát adta mások áldására. Isten „múzeumára”, „képtárára”, „videótárára” gondolok, amelyet az emberek imáiról és cselekedeteiről őriz. Milyen öröm Neki ezekre visszaemlékezni. Azonban gondolom, hogy másféle „fényképek” is vannak ott: bűncselekmények, lopás, gyilkosság, mindenféle erőszakos megnyilvánulás, aggodalom (a bizalom hiánya), ingerlékenység (harag), önállósodás (énközpontúság).

Ó, Uram – imádkoztam –, nem kívánom azokat a képeket a Te képcsarnokodba.

Hirtelen, mintegy közvetlenül Istentől érkező válaszként, két bibliaszöveg jutott eszembe: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” „Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik 7:19) Ahogy én eldobom azokat a képeket, amelyekre már nincs szükségem, Isten is eldobja vétkeim DVD-jét, melyekért kértem az Ő bocsánatát. Már nincs szükség rájuk.

Köszönöm, Istenem. Segíts, hogy életem olyan képekkel teljen meg, amelyekre szeretsz emlékezni.

Helen Heavirland