Mit teremtenek szavaink?

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” – Ef 4:29

Isten szólt, és előállt egy egész világ. Ez a legcsodálatosabb dolog, ami valaha megtörtént. Képzeljétek el, hogy Isten mellett álltok, mindenhol csak alaktalan sötétség tátong. Mellettetek, a sötétben megszólal Isten, és előáll az egész világegyetem. Csodálatos gondolat.

A Biblia azt is leírja, hogyan teremtette meg Isten az embereket a saját képére, és hogyan ruházta fel őket a beszéd erejével. Ez azt jelenti, hogy képessé tett arra, hogy kreatívan szóljunk. Gondoljunk arra, hogy szavaink, legyenek azok jók vagy rosszak, valamilyen módon befolyásolták életünket. Még ha évekkel ezelőtt hangzottak is el, bennünk maradnak, és örömöt vagy fájdalmat okoznak.

Ha hazaérve a családomra árasztom hosszú, stresszes napom minden részletét, mindannyian válaszolnak, és szinte láthatóan emelkedik a stressz-szintjük. A gyermekeken is látszik a változás, amikor hallják, hogy szüleik a napi stresszről beszélgetnek. De mennyire más tapasztalatban lesz részem, ha hazaérve én veszem át az ő örömüket és izgatottságukat, amely aztán bennem is új, pozitív erőt szabadít fel. Ha gondolkodunk és keressük a módszereket bátorító, szeretetteljes, kedves szavak szólására, nemcsak a saját jellemünket építjük, hanem Krisztust visszatükrözve másokat is a menny felé irányítunk.

Ellen White írta: „A menny napsugara világítsa be beszélgetéseinket. A vidám, bátorító szavak által felfedezzük, hogy Krisztus igazságosságának napsugara lakik lelkünkben”. (Ellen G. White: Reflecting Christ, Hagerstown, MD: Review and Herald, 1985, 185. o.) Dávid király így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten.” (Zsolt 51:12) „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsolt 19:15) Imádkozzunk azért, hogy szavaink ne romboljanak és pusztítsanak, hanem felemeljenek és építsenek!

Natysha Berthiaume