Döntsük le az erősségeket!

„És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!” – Józs 6:16

Ezerkilencszáznyolcvanöt július 27-én édesanyám egy ghánai kórházban feküdt, Sunyaniban. Már tizenöt napja kómában volt. Az édesanyámról szóló rossz hír eljutott néhány kórustag fülébe, akik éppen az ott tartott kórusfesztiválra érkeztek a városba. Amint elkezdtek könyörögni Istenhez édesanyám életéért, egyikük megszólalt: „Mi egy kórus vagyunk. Akkor miért nem tesszük azt, amit Izráel gyermekei tettek Jerikó falainál?”

Az ötlet mindenkinek tetszett, és nemsokára több mint ezer kórustag menetelt a kórház előtt, ahol édesanyám feküdt. Micsoda látványosság! A kórházi személyzet, a látogatók és a páciensek is örömmel hallgatták a csodálatos zenét. Néhány járókelő megkérdezte, hogy mi történik. Amikor a kórus azt válaszolta, hogy énekelnek és imádkoznak egyik testvérükért, egy lelkész feleségéért, aki kómában fekszik a kórházban, egyesek nevetni kezdtek. Mások egészen elképedtek, hogy milyen csodálatosan lehet gyakorlatba ültetni az ótestamentumi hitet napjaikban. Ahogy Izráel idejében, a kórus is hétszer „énekelte” körbe a kórház épületét, majd megállt és állva énekelt el még hét éneket.

Az utolsó ének befejeztével egyszerre kiáltották: Ámen! Abban a pillanatban édesanyám tüsszentett egyet, és ezzel elkezdődött a gyógyulása. Még huszonöt évet élt ezután, édesapámmal együtt körbeutazta az országot, és segített a missziómunkában.

Édesanyám temetésén, 2010-ben, három nő lépett hozzám: „Azért vagyunk ma keresztények, mert a kórus ott énekelt a kórháznál 1985-ben. Nővérgyakornokok voltunk a kórházban.” A kórus e hit-megnyilvánulása, melynek serdülő fiatalként én is tanúja voltam, erőt adott az évek során minden kihívásban. Isten útjai nem a mi útjaink.

Nem tudom, milyen „fal” vagy milyen ellenség áll ma előttetek, de biztosíthatlak, hogy hit által, dicshimnuszokat zengve az Úrnak, leomlanak a falak. Valamilyen formában összedőlnek az erősségek, és a város a tietek lesz.

Róm 15:4-ben olvassuk: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” Ha bízunk és engedelmeskedünk, Isten nemsokára nekünk adja a Szent Várost.

Esther Joyce Parkins