2020. július 17., péntek
Válasz az imára
„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” – Ésa 65:24
Isten segítsége határtalan. Ef 3:21-ben és Fil 4:19-ben ezt az ígéretet találjuk. Házasságkötésem után egy új, gazdaságilag gyenge alapokon álló államba költöztem. A mi környékünk valóságos nyomornegyed volt. A lelkészeket három hónapban egyszer fizették, de a pénz csak egy havi fizetés összegét tette ki.
Bár fiatal házasokként szükségünk volt az otthonalapításra, nem tehettük meg, mert pénzünk csak a legszükségesebbekre volt elegendő. Mivel nem birtokoltunk rizsföldeket, vásároltunk egy zsák rizst anyósomtól. Néhány nap alatt azonban mind elfogyott. Nem volt pénzünk, nem volt mit ennünk, egyszóval csődbe mentünk. Előleget sem kérhettünk a fizetésünkből. Sírva ültem a szobában, mert annyi nehézségünk volt az életben, és még csak most házasodtunk össze.
„Az Úr majd kipótolja” – vigasztalt a férjem, amikor megkérdeztem, hogy mihez kezdjünk. Egyik péntek este hamarabb elindultunk a gyülekezetbe, hogy az istentisztelet előtt még meglátogassunk néhány családot és imádkozzunk értük. Bezártuk az ajtót, és már éppen indulni készültünk, amikor egy riksa állt meg a kapunk előtt. Legnagyobb meglepetésünkre az anyósom szállt ki belőle egy zsák rizzsel a fején, egy szatyor zöldséggel az egyik kezében és egy nagy táska egyéb élelmiszerrel a másikban. Meglepett, valósággal sokkolt a látogatása. Nem mondtuk neki, mennyire nagy szükségünk volt az élelemre, sem azt, hogy mennyire forrón imádkoztunk ezért. Szóhoz sem jutottunk a férjemmel, csak könnyes szemmel néztünk egymásra. Amikor elmondtuk anyósomnak a helyzetünket és megkérdeztük, hogy honnan tudott erről, ő még jobban meglepődött: – „Nem tudtam róla. Egyszerűen úgy éreztem, hogy látni szeretnélek benneteket, és gondoltam, ha már meglátogatlak, nem jövök üres kézzel” – mondta.
Így visel gondot rólunk Isten: betölti minden szükségletünket. „Azért mondom néktek: amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” (Mk 11:24) Aznap rádöbbentem, mekkora áldás lelkészfeleségnek lenni. Az Úr kiválasztott, hogy másoknak is áldásként szolgáljunk. Hitünk és bizonyságtételünk másoknak is erőt ad.
Drága Uram, segíts megnyugodni Tebenned és türelmesen várni Rád. Add, hogy ne restüljünk meg az imádkozásban!
Vijay Moses