Virágozzunk!

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” – Jn 15:1-2

Nemrég a fákat metszettük édesapámmal, és több fa esetében is döntenünk kellett, hogy melyik ágat tartsuk meg és melyiket vágjuk le. Mintha nekünk is fájt volna az ágak metszése, ezért úgy döntöttünk, hogy az egyik fán meghagyunk egy alsó ágat, amelyet a személyes elmélkedésem megszokott helyéről minden nap láthatok majd az ablakon keresztül. Azóta egyre nézem ezt a fát, és egyre jobban érzem, hogy a többi ág lemetszése után már nem illik bele az összképbe. Nincs meg a megfelelő egyensúly a látványban, nem kellemes a szemnek.

Elolvastam Máté elhívatásának történetét. „Otthagyott mindent, felkelt és követte Őt” (Ellen G. White: Jézus élete, 273. o.). Nem habozott. Nem kérdezősködött. Nem számított, hogy jól menő üzletét kemény munkára cserélte. Elegendő volt számára Jézussal lenni, hallgatni az Ő szavát és egyesülni Vele a munkában.

Éreztem, hogy Krisztus odahelyezte a fűrészét lelki fám néhány ágára, de én elmagyaráztam Neki, hogy azoknak ott a helyük. Az udvaron álló megcsonkított fára nézve azonban sikerült kijelentenem: – „Hibáztam. Azok az ágak nem is mutatnak már jól azon a helyen. Itt az ideje lemetszeni őket, menniük kell. Neked volt igazad, Uram!”

Mi állított meg, hogy azokat a hajtásokat ne engedjem eltávolítani? A változtatás kényelmetlensége. Kényelmes ember vagyok. Ezt tudom. Olyan, mintha Máté habozott volna, mielőtt válaszolt Jézusnak. Amikor Jézus betölti világunkat, felismerjük, hogy nem is hiányoznak az Általa lemetszett hajtások, mert Ő újakat, egészségeseket, csodálatos gyümölcsöt termő ágakat növeszt helyettük. És a gyümölcs előtt ott a virág – mennyire szeretem a virágokat! Az élet tehát összehasonlíthatatlanul jobb, ha Jézus gondozza lelki kertünket. Mindent megad, amiről nem is tudtuk, hogy kívántuk. És az a sok virág!

Töltsünk időt Jézussal személyes, csendes, bensőséges áhítatunk idején. Tegyük Őt életünk középpontjába, és engedjük, hogy Ő metssze meg fáinkat! A tavasz mindig visszatér, és lelkünk fái virágba borulnak. Virágozzatok, kedves, lelki fák! Testvéreim, virágozzatok!

Mary K. Haslam