Susan csodája

„Megőrzi az Úr a te kiés bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” – Zsolt 121:8

Susan kicsi korában kedves, szeretetreméltó gyermek volt, serdülőként sem keveredett bajba az iskolában, nem maradt ki a gyermek-szombatiskolából, minden héten megtanulta az aranyszöveget, bekapcsolódott minden gyülekezeti gyermekés ifjúsági programba. Mondhatnánk, tökéletes gyermek volt.

Líceumi tanulmányai utolsó évében bekapcsolódott egy munkaprogramba. Egyik délután a főnöke megkérte, hogy maradjon túlórázni. Beleegyezett. Akkor éjjel szörnyű bűncselekmény áldozata lett, amely egész életét megváltoztatta. Senkinek nem mondta el, de Istenbe vetett hite mélyen megrendült. Hogyan tudta a szerető Isten mindezt megengedni?

A támogató csoport segítségével sikerült kizárnia az életéből ezt az emléket, és mérnöki szakon szerzett diplomát. Nem járt többet a gyülekezetbe, de időnként eszébe jutottak a csodákról szóló bibliai történetek. – „Mutass nekem egy csodát, és akkor lehet, hogy újra hiszek majd Benned” – mondta Istennek. Susan a szülei lakhelyének közelében talált munkát, és visszaköltözött hozzájuk. Új munka, a szülői ház, visszatérő emlékek: mind-mind stresszhelyzetet jelentettek számára. Alvászavarokkal küzdött, amire gyógyszert kapott. „Amikor beveszed az orvosságot, azonnal feküdj le” – utasította az orvos. Egyik este, miután bevette a gyógyszert, eszébe jutott, hogy szüksége van valamire a közeli boltból. Amikor már hazafelé indult, kiállt a parkolóból, és hirtelen elaludt.

A szülei otthon aggódtak a késlekedéséért. Egy óra múlva végre, falfehér arccal ért haza. Elmondta a szüleinek, hogy egész úton félálomban vezetett. Nem tudta, merre járt, de a házuk közelébe érve valamitől felébredt. – „Anya, apa, tudom, hogy egy angyal vezette az autómat. Másképp balesetet szenvedtem volna. Most már tudom, hogy Isten szeret engem és hiszek Benne.”

Sok évvel ezelőtt Susan, a lányom csodát kért Istentől, aki a megfelelő időben, csodálatos, szinte hihetetlen módon válaszolt imájára. Susan ezt tanácsolja ma azoknak, akik elveszítették Istenbe vetett hitüket: – „Nem számít, milyen szörnyű dolog történik velünk az életben, soha ne forduljunk el Istentől, mert Ő nem hagy el minket!”

Dalores Broome Winget