Segédkerekek

„Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.” – Zsolt 103:13-14

Amikor nyolc éves voltam, a szüleim vásároltak egy-egy biciklit nekem és az öcsémnek, Lawrence-nek. Édesapám mindkét járműre segédkerekeket szerelt, és azt mondta, hogy a nyári vakáció elején leveszi őket. Ígéretéhez híven ezt meg is tette az utolsó iskolai napon. Az öcsém azonnal tudott biciklizni, de én nem. Édesapám egész vakációban tanított biciklizni, de nekem nem sikerült megtartanom az egyensúlyomat. Érezve, hogy szívesen lemondanék a napi leckékről, így szólt hozzám: – „Cheryol, azt hiszem, te nem fogsz megtanulni biciklizni.” – Ezek a szavak nagyon feldühítettek. Minden este, vacsora után kimentem egyedül gyakorolni.

Egy nap azt mondtam az öcsémnek, hogy elmegyek az iskola udvarára biciklizni. Amikor odaértem, felpattantam a nyeregbe és elkezdtem tekerni. Lawrence el volt ragadtatva. Órákig versenyeztünk egymással, mindenféle biciklis játékot eljátszottunk, ameddig az öcsém megunta és kijelentette, hogy hazamegy ebédelni. Sajnos azonban hajtani tudtam a biciklit, de megállítani nem. Lawrence megpróbált segíteni, de én attól féltem, hogy ha lelassítok, leesek és megütöm magam. Így hát tovább hajtottam, körbe-körbe.

Végül az öcsém így szólt: – „Cheryol. Azt hiszem apa már hazaért a munkából. Megyek, és hívom.” – Ahogy megláttam édesapámat az iskola felé közeledni, sírva fakadtam, és elpanaszoltam neki, hogy nem tudok megállni. Édesapám nyugodt hangon utasított, hogy lassítsak le, mert ő majd megállít. Megígérte, hogy nem enged leesni. Odaállt a bicikli elé és így szólt: – „Gyere, kisfiam. Meg tudod csinálni.”

– Amikor már karnyújtásnyira voltam tőle, egyik kezével megragadta a kormányt, és a másikkal leemelt az ülésről. Biztonságban voltam, a karjai között. Homlokon csókolt és magához ölelt: – „Kicsikém. Sikerült. Megtanultál biciklizni. Olyan büszke vagyok rád!” – Ölben vitt haza, és maga mellett tolta a kerékpárt. Békésen elszenderedtem a karjaiban.

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10)

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te megígérted, hogy megóvsz bennünket.

Cheryol Mitchell Johnson