A stressz ellenszere

„Én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28)

Ma csupa stressz a világunk. Az ördög dühöng, és támadásba lendült, mert tudja, hogy már csak kevés ideje van. Az emberek mérgesek és ingerlékenyek, és csak egy kis ürügyre van szükségük, hogy robbanjanak. Még az egyházakban is felüti a fejét ez az ingerlékenység, mikor türelmetlenül és barátságtalanul bánunk egymással. A világ ideges. Elvesztettük azt a kegyességet, ami egykor még keresztényként jellemzett bennünket. A világ a nyers beszédet, a szenvedélyt és a dühöt értékeli: ezt magabiztosságnak és határozottságnak nevezi. Az embereket nem érdekli, hány életet kell eltaposniuk, hogy megkapják, amit akarnak. A legfontosabb a profit és a személyes haszon. „A cél szentesíti az eszközt” lett az uralkodó filozófia.

Jézus is már átélte ezt. Azok szidalmazták, akiket meg akart menteni. Péter így emlékeztet erre minket: „Amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre.” (1Péter 2:23) Pál apostol azt tanácsolja, hogy mikor szidnak, és szóbeli bántalmazás ér, ne reagáljunk rá, hanem áldjuk meg őket. Az üldözést pedig viseljük el türelemmel (lásd: 1Korinthus 4:12).

Krisztus a mi példaképünk és stresszes világunk egyetlen hatékony ellenszere. „A keresztény azáltal tanúsít igazi alázatot, ha Krisztus szelídségét mutatja be, ha mindig kész segíteni másoknak, ha kedvesen beszél, és önzetlenül cselekszik, ami felmagasztalja és megnemesíti a világunkba érkezett legszentebb üzenetet.”*

A zsoltáros is felhívja rá a figyelmünket: „Nagy a békessége a törvényedet szeretőknek, és nem botlanak el.” (Zsoltárok 119:165) Ez a béke legyen jelen az életünkben, mikor elhatározzuk, hogy nem hagyjuk, hogy könnyűszerrel megbántsanak a dolgok. Az Isten szemében értékes, romolhatatlanul szép, szelíd és csendes lélek legyen bennünk.

Kedves hölgyek, minden bűnös állapotunkra Jézus a gyógymód: az önzésre, a lobbanékonyságra, a versengésre és a felsőbbrendűségi komplexusra. Ő a világ stresszének ellenszere. Arra kér, hogy nyissuk meg a szívünket előtte, hogy beléphessen és velünk lakhasson. A meghívása mindenkinek szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28) Hogy válaszolunk ma neki?

Minsozi Sibeso-Mweemba

* Ellen G. White: Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, Pacific Press, Mountain View, 1922, 74. o.