Leckék és áldások

„Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amiket látott a szemed, és el ne távozzanak szívedből egész életedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal.” (5Mózes 4:9)

Ma felismertem, mennyire áldottá tesz, hogy hirtelen anyuka lettem, egy titang ina.* Egyik legnagyobb vágyam, hogy megosszam az unokaöcséimmel, és megtanítsam őket, különösen a velem élő Prince-t az élet fontos tanulságaira és értékeire. Meg szeretném tanítani őket Isten szeretetére. Meg akarom mutatni a Jézus lábához vezető utat. Ugyanakkor rájöttem, hogy gyakran nekem is van mit tanulnom, például néhány nehéz, de értékes leckét a nyolcéves kis unokaöcsitől.

Egyszer azt mondta nekem: „Anyu, kérdezni akarok valamit.” „És mit?” – kérdeztem. Így folytatta: „Miért van az, hogy mikor én fürdök először, több vizet hagyok neked a vödörben, de amikor te mosakszol meg előbb, csak keveset hagysz nekem?” Megdöbbenve mondtam: „Ó, nagyon sajnálom! Nem volt szándékos. Ne aggódj, holnap már elég vizet hagyok neked.”

Egyik délután, mikor elé mentem az iskolába, láttam, hogy a barátaival kosarazik. Ahogy elindultunk, Manong, a biztonsági őr utánaszólt Prince-nek: „Nem viszed el a labdádat?” Először habozott, mert a barátai még ott játszottak. Rávettem, hogy hozza magával a labdát, nehogy a többi gyerek elveszítse vagy tönkretegye. Azon a délutánon így tett, de másnap már nem. Megtudtam, hogy az iskolában akarta hagyni a labdáját, hogy nélküle is játszhassanak a többiek. Úgy tűnt, nem bánja, ha mások is használják a labdáját.

Ma reggel kisbusszal utaztunk Tambanba, a szülővárosunkba, hogy ott töltsük a hosszú hétvégét. Mint kiderült, a lefoglalt helyeink nem egymás mellé szólnak. Aggódtam, hogy 1,5 órát külön kell utaznunk a tömegközlekedési eszközön. Arra is gondoltam, hogy a neki kijelölt hely netán túl szűk lesz, hogy kényelmesen ülhessen. Amikor aggódva szóvá tettem, ő csak nyugodtan azt felelte: „Semmi baj, anyu. Elférek, és kényelmesen ülök.”

Ez csak pár példa arra, mikor egy gyermektől tanultam, ami alázatos és megtisztelő érzés volt. Ezek az aranyszabályra emlékeztetnek. Tanuljunk meg adni és türelmesnek lenni. Mint az ókori Izrael, őrizzük a szívünket, szavainkat és tetteinket, nehogy káros hatással legyünk a ránk bízott fiatalok lelki útjára.

Ebonie Barde Base

* A titang ina egy olyan filippínó köznapi kifejezés azokra a nagynénikre, akik unokaöcséik/unokahúgaik anyjaként/gyámjaként szolgálnak.