Sarokba ültetve

„Erősségük, hogy nyugodtan ülnek.” (Ézsaiás 30:7, az angol KJV-fordítás alapján)

Egy tévéműsor jött szembe velem brit dadusokról, akiket amerikai családokhoz osztottak be. Érdekes volt megfigyelni profi nevelési módszereiket.

A szüleim nálunk otthon nem alkalmazták az „időkérés” módszerét, és nem is kiabáltak velünk. Ők gyakran idéztek egy bibliai verset, és azt a mi üdvösségünkhöz kapcsolták. Az volt a céljuk, hogy „tanítsák a gyermeket” (Példabeszédek 22:6). Ha hangsúlyozni kellett valamit, akkor két-három alkalommal röviden megérintették a lábunkat a kezükkel. Mivel én voltam a legidősebb, utáltam, ha csalódást okoztam a szüleimnek, és utáltam, ha a tesóim előtt szidtak meg.

Viszont jól emlékszem egy ijesztő napra az óvodában, amikor a legjobb barátommal agyagból vagy papírból kígyókat készítettünk. Hogy megmutassam Kenneth-nek, mennyire tetszik a valósághű alkotása, felkiáltottam. A fiatal és túlbuzgó óvónő a sikításomat félreértve felkapott, kivitt a ruhatárba, és ott kellett maradnom az óra végéig. A kabátok közt egyedül ülve emlékszem, hogy sírtam, és elhagyatottnak éreztem magam, akit félreértettek.

Idén találtam egy utalást az „ültetésre” mint fegyelmezési módszerre a Bibliában, és újra átéltem az óvodai pillanatot. Isten azt mondja Ézsaiás könyvében, hogy meggyőzze Izrael harcosait, ne fogadjanak el katonai segítséget Egyiptomtól: „Erősségük, hogy nyugodtan ülnek.” (Ézsaiás 30:7, az angol KJV-fordítás alapján) A mozdulatlan ülés azt jelenti, hogy elismerjük: Isten hangja a jó és a rossz végső fennhatósága.

Az Ézsaiás könyve 30. fejezetében leírt tanács szülői fegyelmezési nyelven megfogalmazva egy lázadó és hazug nemzetnek szólt, amely nem volt hajlandó hallgatni a mennyei törvényre. Abban az időben Jeruzsálem megvetette az Úr szavát, elnyomó és gonosz volt másokkal. Azt tanácsolta nekik, hogy „a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne. De ti nem akarjátok.” (Ézsaiás 30:15) Ehelyett a zsidók Egyiptomtól vártak segítséget.

Ellen White betekintést nyújt, hogy ez miként működik a fegyelmezésben: „Egyénileg kell meghallgatnunk Őt, aki a szívhez szól. Mikor előtte várakozunk, a lélek csendje még érthetőbbé teszi Isten hangját. Ő int: »Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!« (Zsoltárok 46:11)”* A fegyelmezés stílusa ellenére, mikor leülök az Úrhoz, tudom, hogy szeret. A Szentlélek ad győzelmet.

Elinor Harvin Burks

* Ellen G. White: Jézus élete, Advent Kiadó, Budapest, 1989, 363. o.