A pótkerekek

„Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és bajodból meggyógyulva légy egészséges.” (Márk 5:34)

Kislánykoromban volt egy biciklim, melynek rojtok lógtak magas, ívelt kormányán, hosszú banánülése volt, és kis pótkereke. Ahogy nőttem, már nem akartam pótkerekeket a biciklin. Kikönyörögtem apától, hogy vegye le őket, és hadd próbáljak meg egyedül egyensúlyozni, és végül belement. Annyira izgatott lettem!

Egy zsákutca végén laktunk a dombtetőn. Apa fogta a kerékpárom hátsó részét, én pedig nagyon lassan araszolni kezdtem két keréken. Ő még mindig fogta a biciklit, de végül annyira begyorsultam, hogy nem tudott lépést tartani velem, és elengedett. Amikor rájöttem, hogy a domb tetején hagytam apát, és magamra maradtam, bepánikoltam és elestem. Az esés ellenére is magabiztosabb lettem, hogy tudok én egyensúlyozni, így hát mentem tovább.

A hit is próbálkozásra ösztönöz. Hittem apám segítőkészségében és képességeiben, és ez arra motivált, hogy merész lépésre szánjam el magam.

Hasonlóképpen a Bibliában egy nő is hitt benne, hogy Jézus meggyógyíthatja. Tudta, hogy ha csak megérinti a ruháját, az Üdvözítőnek van hatalma meggyógyítani a betegségéből. Ha csendben marad, talán senki sem veszi észre a tömegben, és elkerüli a büntetést, amiért tisztátalanná tette őket.

A nő hitt a gyógyulásban, még akkor is, ha Krisztus nem veszi észre az érintését. De a Megváltó észrevette: megérezte a nő hitét. Olyan erősen érezte a hitét, hogy érezte, amint erő hagyja el, és átáramlik az asszonyba. Ha a nő nem hitt volna Jézus hajlandóságában és képességében, akkor nem gyógyult volna meg. Élete továbbra is kiegyensúlyozatlan maradt volna. Ugyanígy én is még mindig a pótkerekeknél maradtam volna, ha nem hittem volna abban, hogy apa megtanít egyensúlyozni a biciklivel.

Mindannyiunknak vannak kétségei és félelmei, de ha nem növekszünk a Jézusba vetett hitünkben, hogy fogunk valaha is egyensúlyra lelni? A történetben szereplő asszony nem azért érintette meg a Mester ruháját, mert tudta, hogy meggyógyítja – hanem azért, mert tudta, hogy meggyógyíthatja. A hit motiválta erőfeszítéseit: hitt az egyetlenben, aki egyensúlyt hozhat az életébe. Mi hiszünk benne?

Pam Carbaugh