Nem szólt a harang

„Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi Krisztus Jézus napjáig.” (Filippi 1:6)

Már rég történt, de soha nem felejtem el. A férjem, Ted lelkészgyakornok volt, és segédlelkészként szolgált a nagy Southern Missionary Fő iskola gyülekezetében a Tennessee állambeli Collegedale-ben. Az 1950-es években évente tartottak tíznapos tábort a campuson. Sok előkészítést igényelt, többek között a sátrak felállítását a táborozóknak. A lelkészgyakornok reggeltől estig nagyon elfoglalt volt a megbeszélések előtt, alatt és után is, mikor az utolsó széket is összecsukták, és a campuson visszatért az élet a normális kerékvágásba.

Tednek kellett reggel időben megkongatnia a harangot, hogy a táborozók felkészüljenek a kora reggeli istentiszteletre. A harangszó után a campus túlsó felébe ment, hogy segédkezzen a fiatalok összejövetelén.

Egyik nap megtörtént az elképzelhetetlen. Mindketten elaludtunk, és épp akkor ébredtünk, mikor meg kellett volna kongatnia a harangot. Ted, tudva, hogy az egyházterületi elnökünk, N. presbiter híres volt arról, hogy ha nem érkezik valaki legalább öt perccel hamarabb, akkor elkésett, kétségbeesésében azt szerette volna, hogy vegyek fel egy köntöst, és szaladjak megkongatni a harangot, míg ő felöltözik. Én tiltakoztam, hogy nem is tudom, hol van! Ted odaért az ifjúsági találkozóra, de hallotta, ahogy két táborozó beszélget. Az egyik elpanaszolta: „Nem is szólt a harang!”

Ted szerencséjére aznap reggel N. testvér nem volt benn a táborban. Évekkel később férjem bevallotta ennek a nagyon kedves úrnak, mi történt. Komoly arccal, de csillogó szemmel N. testvér így szólt: „Ted, ha ezt tudom, ma nem lennél lelkészi szolgálatban!”

Szerencsénkre a harangincidens nem vetett véget Ted évekig tartó szolgálatának, ifjúsági munkájának, tanításának és tanácsadásának. Hosszú évekig dolgoztunk nagy örömmel együtt.

Most mindketten, a férjem és N. presbiter is békésen alszik, várva a következő harangszót, mely akkor hangzik fel, mikor „maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak” (1Thesszalonika 4:16). Ez lesz az igazi harangzúgás, és senki sem fogja átaludni!

Mary Jane Graves