Három átfordulás és egy mennyei csattanás

„Eddig jöjj, és ne tovább; ez itt ellenáll kevély habjaidnak!” (Jób 38:11)

A Namíbiában megrendezett, nagy várakozással kísért, uniós ifjúsági kongresszusra való felkészülés mozgalmas ideje után végre bevettem az émelygés elleni gyógyszeremet az utazás előtt, és kényelembe helyeztem magam az ülésen, mikor elindultunk a botswanai–namíbiai határtól. A 17 fős, többségében fiatalokból álló csoport visszajött a két járműből álló konvojunkhoz, izgatottan várva az addig már 24 órája tartó út utolsó szakaszát, amely hazánkból, Szváziföldről indult. Addigra két országon is átjöttünk, és most léptünk be a harmadikba: Namíbiába.

Még körülbelül kilenc óra autóút várt ránk, míg célhoz érünk. Már minden reményünk szertefoszlott, hogy időben megérkezünk a megnyitó ünnepségre, annyiszor csúsztunk meg az út során. Megbékéltünk a gondolattal, hogy csak szombat reggel hat órára érünk oda, és már elhatároztuk, hogy kihagyjuk az utazás utáni pihenést, hogy zuhanyozhassunk, felvehessük adventista ifjúsági egyenruhánkat, és elmehessünk imádkozni az Úrhoz Lesotho, Namíbia és Dél-Afrika többi fiataljával együtt. Legalábbis ez volt a terv.

Órákkal később, miután megálltunk Windhoekben, Namíbia fővárosában, mi, akik a hétüléses járműben utaztunk, mély álomba merültünk, főként a kétnapos utazás fáradalma és alvásmegvonása miatt. Nem tudtam, mennyi ideig aludtam, mikor a gumiabroncsok csikorgása felriasztott, ahogy próbáltak megkapaszkodni a keskeny, aszfaltozott út és a mellette húzódó, lejtős földút szélén. Ekkor a kisbusz felborult, és én fejjel lefelé landoltam. Amikor másodszor pördült át, Jézushoz sikoltottam, és a harmadiknál már csak arra tudtam gondolni: „Hát ilyen a vég.” Lemondó megállapításomra hangos csattanást hallottam. A kisbusz megállt. Csodával határos módon mindannyian csak könnyű vagy közepesen súlyos sérülésekkel úsztuk meg a balesetet. Kihagytuk a rég várt szombati istentiszteletet. De aznap egy különleges alkalmon vettünk részt, egy szabadító istentiszteleten az Úr napján.

Milyen késések, frusztrációk és váratlan fordulatok értek már titeket keresztény utatokon? Adjátok át Istennek, barátaim! Ő akkor is tud gondoskodni rólatok, ha zúgnak, tajtékoznak is a hullámok.

Nolwazi Gumbi