2026. október 3., szombat
Az őrizőm
„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké!” (Zsoltárok 121:7–8)
Egy szombat délelőtti istentiszteleten a fenti verseket kaptam ígéretként az Úrtól. Megköszöntem, és boldog voltam, még nem is sejtve, mennyit fog jelenteni a következő hónapokban ez az ígéret.
Eszembe jutott a zsidók szokása, hogy a Tórából 5Mózes 6:4–9. és 11:13–21. versét felírják otthonuk ajtókereteire, hogy minden alkalommal, mikor kimennek vagy visszajönnek, emlékezzenek, hogy ők Isten szövetségesei. Máig megtartják a szokásukat, hogy megérintik a mezuzát a szentírási szakaszokkal, és elszavalják Zsoltárok 121:8-at.
Így hát elkezdtem memorizálni azokat a verseket, amelyeket az Úr adott. Azonban az év későbbi részében, mikor mellrákot diagnosztizáltak nálam, még jobban érdekelni kezdett, hogy megértsem az üzenetét. A hír hallatán első reakcióként eszembe jutott az Úr ígérete. Hazamentem, bezárkóztam a könyvtárba, elővettem a Bibliámat, és többször is elolvastam a 121. zsoltárt.
Imádkoztam, zokogtam, és próbáltam rájönni, mit akar üzenni nekem az Atya a testemet roncsoló betegséggel. Addig maradtam ott, míg eszembe nem jutott néhány gondolat. Először is Isten az én őrzőm, aki nem engedi megcsúszni a lábamat. Soha nem szunnyad és nem alszik el. A nap 24 órájában ébren van és vigyáz rám. És végül Isten megbízható, mert Ő a Teremtő. Ismer, és pontosan tudja, merre visz az utam – akkor miért kéne félnem?
Ezekkel a biztosítékokkal felvértezve bátorság és erő öntött el, hogy békével és nem félelemmel keljek át a halál árnyékának völgyén. Elkezdtem utánanézni, mire lesz szükségem az előttem álló küzdelemben: műtétre, kemoterápiára és sugárkezelésre. Családom erkölcsi támogatásával és a menny ígéreteivel vészeltem át a próbatételt. Most, hat évvel később már jól vagyok. De a legfontosabb, amit megtanultam, hogy Isten nemcsak a testemről, hanem a lelkemről is gondoskodott. Megtanított bízni az ígéreteiben, és hogy győzzem le a félelmemet, a szorongásomat és a csüggedésemet.
Szeretteim, szeressétek az Úr Igéjét! Kapaszkodjatok az ígéreteibe, és örüljetek minden napnak, az ajándékainak.
Elena Petrescu