Szívembe rejtettem a te beszédedet

„Tanítsd gondosan a gyermekeidet.” (5Mózes 6:7, az angol NKJV-fordítás alapján)

Villamosra szálltam Románia fővárosában, Bukarestben, miután missziós látogatásról tartottam hazafelé. Az út hosszú volt, de közben különleges meglepetés várt. Egy szegényesen öltözött fiatalember szállt fel a villamosra, és szavalni kezdte a „Luceafărul” című, 98 versszakos, nagyon hosszú román verset, amelyet Eminescu, a híres román költő írt. Mindenki csodálkozva hallgatta, ahogy hibátlanul előadta a költeményt, és sokakat könnyekig meghatott.

Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha én meg az egész Szentírást tudnám kívülről! Akkor alig maradna hely az ellenségnek, hogy elvesse a konkolyt!

Régebben bibliai szövegeket memorizáltam, de most magasabbra tettem a lécet: teljes zsoltárokat és bekezdéseket kezdtem megtanulni az Igéből és a prófétaság lelkétől. Miután olvastam, hogy tanította Barry Blacket az édesanyja, én is fontosnak tartottam anyaként, hogy a gyerekeim már kiskorukban kívülről megtanulják a szentírási verseket.

13 évesen Barrynek meg kellett tanulnia a következő Igét: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani, ne engedj nekik!” (Példabeszédek 1:10) Aznap a szomszédból két fiatal srác megkérte, hogy segítsen nekik megverni egy másik fiút. Barry később elmesélte, hogy eszébe jutott a megtanult részlet, és nem volt hajlandó velük tartani. Másnap aztán hallotta, hogy a két fiú nemcsak megverte, hanem meg is ölte a másik fiút. Bár egyikük bevallotta Barrynek, hogy a barátja volt a gyilkos, mindkettejüket letartóztatták és bebörtönözték. Barryt Példabeszédek 1:10. versének memorizálása és gyakorlatba ültetése mentette meg a fegyháztól.

Ma dr. Barry Black az Egyesült Államok Szenátusának 63. káplánja, és mindeddig az egyetlen hetednapi adventista, aki ezt a tisztséget betöltötte.

Ha elraktározzuk elménkben Isten csodálatos ígéreteit, hatékony fegyvereket készítünk, melyekkel Sátán csapdáit legyőzhetjük. Amikor már nem lesz Bibliánk, akkor is vissza tudjuk majd idézni a megtanultakat. „Csak azok fognak az utolsó, nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival.”*

Naponta határozzuk el, hogy gyöngyöket gyűjtünk a Szentírás kertjéből, és eltároljuk őket tiszta elménk serlegében, ahonnan majd mennyei dicsőség árad ki világosságként a körülöttünk élőkre.

Magdalena Toma

* Ellen G. White: A nagy küzdelem, Advent Kiadó, Budapest, 1986, 593. o.