Hála Istennek, már péntek!

„Semmi miatt ne aggódjatok.” (Filippi 4:6)

Péntek este leültem anyámmal, hogy együtt imádkozzunk szombatkezdéshez. Az első ének közben hatalmas fáradtság öntött el, és ásítozni kezdtem. Mire az olvasáshoz értünk, már alig tudtam nyitva tartani a szemem. Kimerült voltam. Ima után döbbentem rá, milyen gyakran előfordul ez velem. Egész héten alváshiányosan, de sokat szaladgáltam, próbálva lépést tartani a dolgokkal. Mintha a testem tartotta volna magát, mert tudta, hogy közeledik a szombat beköszönte.

Ismerős? Tapasztaltad már azt a „hála Istennek a szombatért” pillanatot péntek este, mikor minden gondot félretehetsz, megpihenhetsz, és békésen alhatsz, tudva, hogy másnap nem kell sietned?

Ezen elgondolkodva eszembe jutott egy lelkész szava járása: „Ha szombaton kimerült vagy, azzal megszeged a negyedik parancsolatot.” Akkor felhúztam magam a megjegyzésén, de azért elgondolkodtam, mit értett ez alatt.

Nézzük meg közelebbről! Mit mond a parancsolat? „Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg! Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja... Mert hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet…, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a szombat napját.” (2Mózes 20:8–11) A lelkész kihangsúlyozta, hogy nem azért pihent meg az Úr, mert elfáradt vagy kimerült. Azért pihent meg, mert befejeződött a munkája. Tehát egy napot szánt arra, hogy minőségi időt töltsön velünk.

A parancsolat előírja, hogy hat napunk van „végezni minden dolgunkat”. Amikor beköszönt a szent idő, és mi kimerültek vagyunk, akkor valószínűleg többet tettünk, mint amennyit kellett volna, akár Istennek, akár embereknek dolgoztunk. Hihetetlenül könnyű részletekbe menően irányítani az életünket és olyanok miatt aggódni, amiket nem tudunk kontrollálni. Mi fog történni ezután? Mi lesz a vége? Miért történt? Hogy valósíthatom meg az álmaimat a saját tempómban? Stb. Milyen fárasztó…! Nem csoda, hogy rossz hatással van a testünkre.

Amikor elengedtem az Istenre tartozó aggodalmakat, és reális célokat tűztem ki magam elé, valamint határokat szabtam a mások segítésében, javulni kezdett az egészségem, és képes voltam figyelmesen együtt lenni szombatonként Istennel (lásd: Filippi 4:7). Barátaim, a Szentlélek segítsen, hogy tudatosan éljünk, és összhangba kerüljünk Isten akaratával, és akkor majd az ő elképzelése szerint fogunk boldogulni.

Kendi Callender