2026. szeptember 22., kedd
Békák, félelem és hit
„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)
Nem félek a békáktól. Legalábbis nem annyira, mint anya. Vagyis azt hittem, mígnem...
Épp elbúcsúztam a férjemtől, és visszatértem a házimunkához, mikor megpillantottam. Egy hatalmas béka! Egy pillanatra ledermedtem a félelemtől, majd a telefonhoz rohantam.
„Drágám – kiáltottam félig –, vissza kell jönnöd, hogy megfogd a békát. A konyha melletti falon van. Óriási!”
„Nyugodj meg, drágám. Semmi bajod nem lesz – próbált lecsillapítani. – Ha most visszafordulok, nagyon el fogok késni, és valószínűleg nem is találom meg.”
És persze igaza volt.
Rettegtem, és hálás voltam, hogy eljött az óránkénti ima ideje. De mivel „a félelem gyötrelemmel jár” (1János 4:18), áttettem a szokásos imádkozási helyemet. Nem akartam a béka mellett elhaladni. Fogtam a Clear Wordöt, a kedvenc imádságos Bibliámat, berohantam a hálószobába, magam mögött becsapva az ajtót. „Istenem – imádkoztam hangosan –, most szükségem van a segítségedre. Tudom, hogy látod a félelmemet, és aggódsz miatta. Bízom benned, hogy segítesz. A békém a tét.”
És igen, a félelmem lecsökkent, mire felkeltem a térdemről, és őszintén szólva egy óra múlva már teljesen elillant. Még a fal mellett is képes voltam elmenni. Amikor megnéztem, a béka, huss, már nem volt sehol. Miután a férjem hazajött, ő is keresni kezdte. A mobilja lámpájával átkutatott minden szobát, szekrényt, komódot és sötét zugot. Köddé vált a béka. Ezután lefeküdtem, és úgy aludtam, mint egy csecsemő.
Másnap reggel imádkozás közben hallottam valamit. „Mi volt az?” A férjem is épp imádkozni indult, és rálépett! Igen! A BÉKÁRA! Hajnal előtt előbújt a rejtekhelyéről, ahogy előző nap is. Mondanom se kell, hogy igazi dicsőítő istentiszteletet tartottam. Ellen White így ír: „Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben [az Úr].*
Valami félelemmel tölt el? Akkor arra bátorítalak, hogy „add át a békádat” Istennek. Ő is erre emlékeztet: „Ne félj..., mert én vagyok Istened.” (Ézsaiás 41:10) Veled van ma, holnap és örökké. Menj előre, és Jézus nevében nézz szembe a békáiddal.
Claudette Garbutt-Harding
* Ellen G. White: Jézushoz vezető út, Advent Kiadó, Budapest, 2013, 100. o.