Az új autóm

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Égető szükségem volt egy állásra a szociális munkás diplomám megszerzése után. Egyedülálló szülő voltam diákhitellel. A kanadai Montréalban éltem, és közvetlenül a diplomaosztó előtt Alberta tartomány kormányának humánerőforrásért felelős szakemberei állásinterjút tartottak az egyetemen. Úgy gondoltam, semmi vesztenivalóm nincs, ezért jelentkeztem. Röviddel az interjú után felajánlottak egy szociális munkás állást az Alberta állambeli Edmontonban.

Az alkalmazás egyik feltétele volt, hogy legyen autóm. Nekem nem volt kocsim, és vezetni se tudtam, de úgy gondoltam, hogy ez könnyen orvosolható.

A lakótömb végén levő autósiskolának hála kényelmesen beiratkoztam a tanfolyamra. Szerettem volna kézi váltós autón tanulni vezetni, csakhogy az idő ellenem dolgozott. Lejártam a szükséges órákat, és felkészültem a forgalmi vizsgára. Amikor a vizsga időpontját reggelről délutánra tették, még időm is maradt gyakorolni. Az egyik öcsém, Wesley reggel kivitt, és mindenféle manővert megcsináltatott velem, míg el nem jött a vizsga ideje. Meglepetésemre elsőre átmentem. Wesley már nem volt annyira biztos az újonnan megszerzett vezetői képességeimben, ezért visszautasította az ajánlatomat, hogy majd én hazaviszem.

Most, hogy volt jogosítványom, már csak egy járműre volt szükségem. Wesley elvitt az Action Fordhoz, hogy körülnézzünk. Amikor az eladó megkérdezte, mit keresünk, a bátyám esélyt se hagyott, hogy megszólaljak. Elmagyarázta, hogy nekem valami kicsi, olcsó, alacsony fogyasztású kocsira van szükségem. Megmutattak egy új Ford Escortot, egy kétajtós szedánt. Én négy ajtót akartam, ezért kicsit tiltakoztam. Wesley gyorsan emlékeztetett rá, hogy nekem sofőrként lesz ajtóm, és utasok miatt se kell aggódnom.

Meggyőzött, így folytattuk az autóvásárlást. Bementünk az irodába lepapírozni a vételt, és az eladó megkérdezte, mennyi pénzt szándékozom előlegként fizetni. „Semmit” – vágtam rá, és gyorsan elmagyaráztam, hogy Alberta tartományba költözöm, mert ott kaptam állást a kormánynál. Az eladó felvette a kapcsolatot a munkaadómmal, aki megerősítette a pozíciómat és a fizetésemet. Majd átadta a kulcsokat, és elindultunk.

Ézsaiás 55:1 azt mondja: „Ti is, akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek… pénz nélkül.” Bátran bízhatunk abban, hogy a jó Isten majd minden szükségletünket kielégíti!

Sharon Long