A lelki indítókábelek

„Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.” (Lukács 6:12)

Nagyon tetszenek azok a bibliai helyek, melyek leírják, ahogy Jézus elvonul a káosz és az őt követő tömeg elől, hogy egy magányos helyet keressen az imádkozásra és a kapcsolatba lépésre Atyjával. Mindannyiunknak szükségünk van ezekre a pillanatokra, de gyakran sajnos a munka, a család és az élet forgatagában a napi teendőlistánk legaljára kerül a csendes, célirányos ima.

A férjemmel nekünk van egy teherautónk. Mivel ez egy gép, és a gépek elhasználódnak és meghibásodnak, már előre rettegek a naptól, mikor közli velem, hogy nem indult be a teherautó. Ez nemrég meg is történt, és míg én azon töprengtem, hogy fogjuk kifizetni a számlákat, ő nekilátott a probléma megoldásának.

Összekötötte a nagy teherautó és a kisteherautónk akkumulátorát, és a nagy azonnal beindult! De mikor leválasztotta a kábeleket, a kocsi ismét csak leállt. Ahogy újra összekötötte őket, nyomban életre kelt. Hamar rájött, hogy a nagy teherautó akkumulátora annyira lemerült, hogy hosszabb ideig kellett a másik akkumulátorhoz csatlakoztatni, hogy elegendő „energiát” kapjon a működéshez. Elegendő idő elteltével leválasztotta a kábeleket, és a nagy jármű tovább működött, most már teljesen feltöltve a kisteherautó akkumulátorának segítségével.

„Ő pedig félrevonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:16) Jézus napjait evéssel, alvással és 12, különböző személyiségű férfival együtt élve töltötte, akik, legyünk őszinték, időnként kimerítőek voltak. Őt követve szorosan körülvette a rászorulók tömege is őket. Az emberek meg akartak gyógyulni. Ételt akartak. Kérdéseket akartak feltenni, és hallani akarták a Mester prédikációját. Az őt követő farizeusok meg mindig kihívások elé állították, és kritizálták. Minden nap, ahogy csak tőlük telt, űzték, a határait feszegették, próbára tették, és bár soha nem panaszkodott az Üdvözítő, gyakran hosszú időre visszavonult, hogy újra kapcsolatba lépjen Atyjával.

Az ima a mi lelki indítókábelünk. Nem tudunk üres akkumulátorral működni, bármennyire is próbálkozunk – és mi tényleg igyekszünk! Ehelyett emlékezzünk csak Krisztus példájára. Élvezzen elsőbbséget, hogy minden nap visszavonulunk, csendes helyet keresünk a feltöltődésre. A Megváltó is így tett, pedig Ő egyszerre volt Isten és ember. Ha Istennek szüksége volt feltöltődésre, akkor, emberi barátaim, mi sem vagyunk kivételek.

Pam Carbaugh