2026. szeptember 11., péntek
Hadd legyek önmagam!
„És füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: Ez az út, ezen járjatok!” (Ézsaiás 30:21)
Gyermekeink tanítanak meg életünk legfontosabb leckéire. Legnagyobb, hatéves lányom egyszer csak odajött hozzám, és azt mondta: „Anya, hadd lehessek önmagam!” Leültem mellé, és azt mondtam: „Persze, legyél, de előbb szeretnék kérdezni valamit. Tudod, mit jelent önmagadnak lenni?” „Nem, dehogyis” – válaszolta.
„Hát hadd magyarázzam el! Először is szerezned kell egy jó állást, hogy fizethesd az iskolát, a zongoraóráidat, az ételt, a ruhákat, a cipőket és a játékokat: mindent, amire szükséged van, és amit szeretsz.” Folytattam a magyarázatot, és nyugodtan megkérdeztem: „Még mindig önmagad akarsz lenni?” Ő a fejét rázva határozottan válaszolt: „Nem, nem szeretnék!” Nehéz volt visszafojtanom a nevetésemet.
Gyerekek…
Bár ez már évekkel ezelőtt történt, még mindig emlékszem a beszélgetésünkre. Arra késztet, hogy elgondolkodjak, milyen gyakran lázadunk mennyei Atyánkkal szemben. Ő kedvesen azt mondja: „Lányom, tegyél úgy, ahogy mondom, mert tudom, mi a legjobb neked.” Mi pedig saját akaratunktól eltelve így felelünk: „Ó, Atyám, hadd legyek önmagam! Én így meg így akarom!” És anélkül, hogy ügyelnénk Isten hangjára, továbbmegyünk, de már nem minden következmény nélkül. Sokszor nem állunk meg, hogy elgondolkodjunk és felismerjük, mit tettünk rosszul, és csak csodálkozunk: Ó, Uram, miért engedted, hogy ez történjen velem? Mi siklott ki?
Ilyenkor a legjobb, amit csak tehetünk, hogy Mária példáját követve Jézus lábához ülünk, és segítségért kiáltunk, hogy a menny tervét követhessük, mert a tervei mindig a legjobbak. A lázadás megkeményíti a szívet, és eltávolít az Úrtól.
Amikor döntéseket kell hoznunk, akadályokat és kihívásokat kell leküzdenünk, először imában forduljunk az Atyához, tanulmányozzuk és elmélkedjünk az Igéjén, majd hittel és bizalommal várjuk az utasításait. Isten minden gyermekével kedves és türelmes. Mindannyiunkkal törődik. Ahogy a lányom is megértette és elfogadta, hogy szüksége van az édesanyjára, nekünk is fel kell ismernünk, mekkora szükségünk van mennyei Atyánkra.
Mennyei Atyánk, ne hagyd, hogy letérjünk az utadról. Halljuk meg a hangodat, és vezess az egyenes utakon. Látni szeretnénk az arcodat. Ámen!
Cida Bonfim Dornelles