A gyász mély bugyraiban

„Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:7)

Őrült remény kapott el, amint megtudtam, hogy édesanyámnak 4-es stádiumú rákja van, mert minden porcikámmal hittem a gyógyulásában. Végül is egy imádságos életű anya nevelt fel. Ő tanított meg rábízni magam a mennyei gondviselésre, és már számtalan alkalommal voltunk tanúi Isten keze munkájának. Bizonyára még a szörnyű diagnózis ellenére is csodát fogunk látni. Biztosan tanúi leszünk az Úr jóságának, és anya túléli a rákot.

Amikor felhívtak, hogy menjek haza, mert anyám valószínűleg mér nem éri meg a reggelt, még akkor se ingott meg a hitem. Az összes böjt és ima után feltétlenül elegendő kegyelmet és jóindulatot nyertünk az Úrtól! De néhány órával az indulásom előtt megtudtam, hogy anya elhunyt. A szívem szakad meg, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle... Elviselhetetlen a fájdalom, hogy elvesztettem életem szerető szívű támaszát. Ő volt az otthonunkba melegséget hozó fény, hitbeli társam, mivel mi voltunk az egyedüli adventisták a családban. Hiányzik a nevetése és a szeretete, mely életem minden szegletére kiáradt. Halála után mély depresszióba estem. Annyira, hogy elviselhetetlenné vált a fájdalmam…

De, szeretteim, Isten hordozza a fájdalmamat. Az ígérete igaz. Olyan békét adhat nekünk, amely minden megértést meghalad. Az ő békéje nem a fájdalom hiánya: az az ígéret, hogy gyengéden mellettünk lesz a fájdalomban vigaszt suttogva fájó szívünkbe, és kegyelme szövevényét szőve szenvedésünk szövetébe, míg fénye a legsötétebb óráinkat a kitartó remény zálogává nem változtatja.

Az Úr nélkül felemésztett volna a fájdalom. Gyászom idején nem találtam választ a „Miért?” kérdésre. Ehelyett minden értelmet meghaladó békét adott a Szentlélek, és emlékeztetett, hogy Isten még anya halála után is Isten marad.

Szeretteim, bízzatok Igéjében, mert valóban lámpás a lábunk előtt és fény a sötét, magányos, haragvó úton. Ahogy Zsoltárok 34:19 is mondja: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket.” Nektek pedig, akiknek fáj a lelke, azt mondom: pihenjetek meg az Úrban, mert Ő „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3).

Sibongile Tshabalala