A hit és kitartás bizonysága

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Filippi 4:6)

Ha az egyetemi képzésemre gondolok, rájövök, hogy nemcsak a tanulmányaim befejezésével, hanem lelki célom megtalálásával is hazaértem. A történetem bizonyíték Isten hűségére és vezetésére, még akkor is, ha az előttem álló út bizonytalannak tűnik.

Másodévben felfedeztem a belsőellenőrzés iránti vonzódásomat, és ezen a területen képzeltem el a jövőt. Minden reményemet a dél-afrikai Pretoriai Egyetem ösztöndíjprogramjába vetettem. Ez az egyik olyan intézmény az országban, amely az Amerikai Egyesült Államok Belsőellenőrök Intézetének programjához igazodó képzést kínál. Erről ismert, hogy erre a képzésre fókuszál. Az utolsó évben azonban már kedvemet szegte az ösztöndíjprogram versenyjellege. Mivel csak 60 hely volt több mint 500 jelentkezőre, elgondolkodtam, vajon nem elérhetetlen-e az álmom.

Még tovább rontotta a helyzetet, hogy mindent egy lapra tettem fel, mert csak ide jelentkeztem. Ha nem vesznek fel, arra nem volt másik tervem, irányom vagy világos jövőm. Elsöprő bizonytalanságot éreztem. Könnyek közt jöttem ki a záróvizsgáról, elveszetten és a jövőmben bizonytalanul.

Abban a pillanatban feladtam a reményt, de valahogy összeszedtem minden bátorságomat, hogy csodát kérjek Istentől. Kétségeim ellenére is megkértem, hogy avatkozzon be, nyisson ajtókat, és teremtsen utat ott, ahol semmi sem tűnt lehetségesnek. Nem is sejtettem, hogy az Úr már ott munkálkodott a háttérben.

A 10 napos ima és böjt során minden gondomat letettem a kezébe, annak ellenére, hogy már beletörődtem, és ez az ajtó talán bezárult. Már meghozták a végső döntést, és én semmilyen értesítést nem kaptam a tanszéktől. Aztán váratlan dolog történt. Nem sokkal a 10 napos imádság befejezte után Isten meglepett egy interjúra hívással. Megnyilatkozott a hűsége, mikor nem sokkal később megkaptam az értesítést, hogy felvettek!

Megtanított, hogy még ha elveszettnek vagy bizonytalannak érezzük magunkat, a menny hűsége és gondviselése akkor is megingathatatlan. Bebizonyította, hogy Ő az az Isten, aki ajtókat nyit és utat készít gyermekei számára ott, ahol semmi sem tűnik lehetségesnek. Ezért ma kérdezd meg magadtól: mit adok át nehezen Istennek? Mit mutathatok be az Úrnak imádságban hálaadással?

Minenhle Lindelwe Mlilo