Meglepetésemre

„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az Úr –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.” (Jeremiás 29:11)

Egy fiúval és egy kislánnyal áldott meg minket az élet a férjemmel, de mikor adventista bentlakásos iskolába mentek, meg kellett küzdenünk az üresfészek-szindrómával.

Egy nap a Gyermekjóléti Szolgálattól felhívták a férjemet, és megkérdezték, hogy hajlandóak lennénk-e három napra befogadni két fiút, egy nyolc- és egy tízéveset. Én rögtön rávágtam, hogy „még nem állok készen, hogy megint gyerekeket neveljek”. De a férjem meggyőzött, mondván, hogy úgyis csak három napról van szó. Ám hogy rövidre fogjam, végül majdnem 10 évig maradtak nálunk a fiúk.

A gyerekek sok érzelmi és viselkedési problémával érkeztek. Ez teljesen megváltoztatta az otthonunkat. Lelkészként a férjem a gyülekezeti munkával volt elfoglalva, így az én vállamra nehezedett a kisfiúk nevelésének felelőssége. Sokat sírtam, és kértem az Urat, hogy adjon erőt túlélnem a napot.

Férjezett lányunk egy másik városban élt, de visszaköltözött hozzánk a férjével. Majd egy kutyát is hoztak magukkal. Egy nap a kutya megharapta az egyik kisfiút, és amikor a Gyermekjóléti Szolgálat tudomást szerzett az esetről, úgy ítélték meg, hogy a gyerekek nincsenek biztonságban egy házban a kutyával. Egy hétvégét kaptunk, hogy eldöntsük, kit tartunk meg: a fiúkat vagy a kutyát.

Nagyon őrlődtünk. Imádkozva fordultunk a lányunkhoz, és elmagyaráztuk neki a helyzetet. Azt mondtuk: „Ha velünk maradnak a gyerekek, üdvösségre juthatnak.” A lányunk elsírta magát, és rábólintott, hogy nálunk maradjanak a fiúk, csak azt kérte, hogy szerető, gondoskodó gazdihoz kerüljön a kutyus. Hála Istennek, sikerült nagyon jó otthont találni a kedvencüknek.

Az évek során a fiúk megismerték Jézust, és elkezdtek kapcsolódni hozzá. Majd hamarosan megkeresztelkedtek. Mára mindketten felnőttek, családot alapítottak, és mindkettejüknek két gyermeke van. Kérlek, imádkozzatok értük!

Bár ijesztő lehet a járatlanabb utat választani, de Isten vezetését követve mindig a legjobb eredményt érjük el.

Alice Emerson