Mindig is apa

„A pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza.” (5Mózes 1:31)

A férjemmel és barátainkkal néhány éve a Szent Heléna-hegyi vulkánnál jártunk, mely Washington állam délnyugati részén található. Ez még egy aktív vulkán, és legutóbb 1980-ban tört ki hatalmas erővel. Ma is népszerű látványosság a turisták körében, és a legtöbb ide látogató látni akarja.

A családból eljött barátunk, Robert az újdonsült feleségével és a kisbabájukkal. Még jelen voltak a nő két korábbi kapcsolatából származó lányai és Robert 15 éves lánya, Megan, aki bizonyos körülmények miatt csak nemrég lett a férfi élete része (nem az igazi nevüket használjuk).

Pár mérföldre a vulkántól volt egy magas, meredek hegy, amiről fantasztikus kilátás nyílt fentről. Az új anyán a csecsemőjével és rajtam kívül mindenki úgy döntött, hogy felmászik rá. És mindenki tempósan el is indult. Mi lentről jól láthattuk, hogy haladnak. Ámde Megan elég hamar elkezdett fáradni. Lelassított, és gyakran megállt, hogy riadtan körbenézzen. A testbeszéde szinte kiabált: Veszély! Rettegek! Hiba volt! Valaki vigyen le a hegyről!

Robert haladt a sor végén, és hamar rájött, mivel került szembe. Ne feledjük, hogy ő egy tinédzser és egy csecsemő friss apukája volt. Az „apáskodás” terén még rendkívül korlátozott tapasztalattal bírt. De míg a többiek előrehaladtak, ő Meganhöz csatlakozott, hátulról megfogta a derekát, és megtámasztotta. Gyengéden felkísérte a csúcsra, meg-megállva, mikor Megannek szüksége volt rá. Alulról láttuk, ahogy csillapítóan beszél hozzá.

És végül megcsinálták. Hosszú ideig ott maradtak a többiekkel a csúcson, gyönyörködtek a kilátásban, beszélgettek, fényképeztek, és egyszerűen csak pihentek. Lefelé jövet már minden sokkal simábban és gyorsabban ment. Ahogy elnéztem őket, mennyei Atyánk jutott eszembe, aki mindig vigyáz ránk, mindig elérhető, mindig kész segíteni, és támogat bennünket. Mert a szerető apák ezt teszik. Ahogy Robert nem hagyta, hogy a rémült, zavart Megan egyedül találja meg az utat, a mi Atyánk sem áll tétlenül, és nézi, ahogy küzdünk. Mindig közbelép, és teszi, amit tennie kell, hogy célba érjünk. Számíthatunk rá. Ő, akárcsak Robert, mindig is apa marad.

Carolyn K. Karlstrom