Váratlan áldások

„Áldást parancsol az Úr a te csűreidre és mindenre, amire ráteszed kezed.” (5Mózes 28:8)

Sok kötelezettségem volt, többek között egy esküvő, egy lánybúcsú, szülinapi partik és előadások. Ezek közül sok egymáshoz közel volt, és kicsit idegeskedtem miattuk. Átnéztem a ruhatáramat, és rájöttem, hogy új ruhákra lesz szükségem az eseményekhez.

Minden nap imádkoztam Istenhez, hogy gondoskodjon rólam. Kissé szűkös volt a költség vetésem, de eldöntöttem, hogy miután minden programot letudtam, az egyenlegem nem fog mínuszt mutatni. Nem szerettem, ha piros, figyelmeztető számokat kellett látnom. Szóval most takarékos leszek!

A könyvelőm jó hírekkel szolgált a jövedelemadó-visszatérítésemmel kapcsolatban. A kanadai adóhatóság visszafizetne egy kis pénzt, amit többletként fizettem be. Dicsértem az Urat a sok áldásáért. Ez az összeg növelte a szükségleteim kielégítésére szánt keretemet, és így a költségvetésem alján biztosan fekete számok állhattak.

Váratlanul a tudomásunkra jutott, hogy az imaházban „üres kosarak” vannak, főleg munkahelyek elvesztése és más kielégítetlen szükségletek miatt: a gyülekezet által ezekre a vészhelyzetekre elkülönített alapok nem voltak elegendők, ezért a testvérek is segíthettek magánúton. Tudtam, hogy nekem is hozzá kell járulnom. A költségvetésemben lévő pluszpénz épp elég volt a segítségnyújtáshoz. Annyit adtam, hogy pont lenulláztam a számlámat.

Néhány nappal azután, hogy kielégítettem ezeket a szükségleteket, online intéztem a banki ügyeimet. Megdöbbentem, mikor észrevettem, hogy pár ezer dollárral több jelent meg a számlámon. A befizetés melletti megjegyzésből azt gyanítottam, hogy a kanadai adóhatóságtól jött. 12 éve megkérdőjelezték az adóbevallásomat, és miután minden fellebbezést elutasítottak, úgy döntöttem, hogy legyen, akkor kamatostul kifizetem a vitatott összeget. Az Úr tudta, hogy szerettem volna becsületesen eljárni, és reméltem, hogy egy nap igazságot fog szolgáltatni. Az évek múlásával egyre halványult bennem a remény. Néhány nappal a kifizetés után levél érkezett a hatóságoktól: a 12 évvel ezelőtti adóbevallásomat végül jóváhagyták és visszatérítették. Szívből jövő dicsőítésem és hálám szállt fel a Mindenhatóhoz. A költségvetésem ismét pluszba fordult.

Így menti fel Isten a gyermekeit. Nem szabad elveszítenünk a reményt. Zsoltárok könyve 37. fejezete 5. versében úgy bátorít: „Hagyjad az Úrra utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.” És pont a megfelelő időben. Ugye, milyen csodálatos?

Sonia Kennedy-Brown