Neked ki a kedvenced?

„De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, és a törvény elmarasztal titeket mint törvényszegőket.” (Jakab 2:9)

Az anyukámnak 40 éves korára már volt egy kilencéves lánya és egy nyolc meg egy ötéves kisfia, mikor ismét teherbe esett. Állítólag mikor nyolcadik hónapban megtudta, hogy ikrekkel várandós, és felhívta apukámat a hírrel, ő a meglepetéstől a munkahelyén lefordult a székről. A húgommal egy hónappal korábban jöttünk világra. Ikertestvéreknek, azaz nem egypetéjű ikreknek minősítettek. Olyan picurkák voltunk, hogy egy cipősdobozban is elfértünk. A nővérünk nagyon örült, hogy onnantól több lány volt a családban, mint fiú.

Ugyanabban a háztartásban nőttünk fel, mégis mindkettőnknek megvolt a maga egyéni és egyedi személyisége. Másként reagáltunk az életeseményeinkre. Szüleink mind az ötünket egyformán szerettek, és senkivel nem kivételeztek.

A Biblia egy másik forgatókönyvről számol be, amely Izsák és Rebeka ikreiről beszél. Ézsau született elsőnek, és ügyes vadásszá cseperedett. Jákób látta meg másodikként a napvilágot, ő szelíd sátorlakó volt. Fájdalom, de a köztük levő különbség végül a család széthullásához vezetett. Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, amit a nagyobbik fia vitt haza, Rebekának viszont Jákóbhoz húzott a szíve. Soha nem vezet jóra a részrehajlás egy családban, és gyakran a gyerekek veszik észre elsőként, ha ez történik, és sajnos sokszor ki is használják a helyzetet.

Ézsau heves természete miatt esett meg az első hiba: mivel éhes volt, és nem akart vadászni menni, eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Öccse pedig kihasználta a lustaságát. A második hibát már Jákób követte el. Jog szerint mint elsőszülött Ézsau kapta volna meg Izsák halála előtt apjuk áldását. Csakhogy Jákóbot az anyja rábeszélte, hogy csapja be az apát, hogy ő Ézsau. Jákób ezzel a fondorlatos tervvel vitte be álcázva magát Izsáknak a finom vadhúst, és kapta meg az áldást.

A kivételezés azt jelenti, hogy valaki igazságtalan előnyt kap mások rovására. A Biblia arra oktat, hogy „tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól” (Példabeszédek 22:6). Keresztényként ügyeljünk arra, hogy egyformán kezeljük egymást és gyerekeinket, ahogy mennyei Atyánk bánik velünk.

Karen M. Phillips