Az út

„Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út.” (János 14:6)

Ragyogó, tavaszi reggel, mikor felébredtem, a barátaim és a családom jutottak eszembe, hogy mennyire szeretem őket. Szeretek velük lenni, és fontos, hogy mindig a legjobbat kapják az életben. Elképzelni se akartam, hogy kevesebbel kelljen beérniük. De vajon már elég komfortosan éreztem magam ahhoz, hogy beszéljek nekik az útról?

Aggasztott, hogy ha annyira szeretem őket, mint ahogy állítom, akkor miért olyan nehéz természetesen beszélgetni velük Jézus szeretetéről és Igéjéről? Az együtt töltött idő elröppen, és még mindig nem meséltem nekik a Megváltóról. Tudták egyáltalán, hogy van egy út, melyen örökké együtt lehetünk?

Nem lenne elég csak imádkozni értük? De hát nem cselekvésre hívott minket Isten? Akár olyanra is, ami kényelmetlennek tűnhet? Ők a felnőtt gyermekeim és unokáim, barátaim és családtagjaim – csak hagyjam annyiban, és feltételezzem, hogy maguktól is rájönnek, vagy reméljem, hogy valaki más elmondja nekik? Olyan könnyen megtelik apró-cseprő dolgokkal az életünk, de mi van azzal, hogy segítünk a barátainknak és szeretteinknek megtalálni a Krisztushoz és a mennyországba vezető utat? Semmi sem fontosabb ennél.

Bizonyára ezt kell tennünk! Mindenhol találhatunk rá alkalmat, hogy mennyei Atyánkról beszéljünk. Felnőtt gyermekeink sok mindenben tőlünk várják az útmutatást, akkor miért ne mondanánk el nekik a legfontosabbat? Miért ne szólnánk nekik Krisztusról?

Nem számít, ha nehezen megy az első lépés, vagy ha eleinte kényelmetlen. Jézus mindenkinek ezeket az életadó szavakat mondja: „Én vagyok az út.” (János 14:6) Amikor elfogadjuk Őt és minden elrontott lépésünket megbocsátó hatalmát, és bátorságot merítünk belőle, hogy őszinték legyünk családunkkal nagy szeretetét illetően, csak akkor hagyjuk, hogy beragyogja az életünket. Úgy már a Jézusról szóló beszéd lesz életünk középpontja és öröme. Ez lesz a legtermészetesebb dolog. És örömmel várhatjuk, hogy örökké együtt legyünk szeretteinkkel.

Segíts, Uram, Istenem, bátran fellépni és hagyni, hogy szereteted szépsége áradjon ki szeretteink felé rajtunk keresztül. Bár lenne személyes ismerete mindnyájunknak rólad, az útról!

Laura A. Canning