Felekezet vagy Jézus?

„Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (János 12:32)

A napokban felhívott egy rég nem látott unokatestvérem. Ő Kaliforniában él, én pedig Georgiában. Egyikünknek sincs közösségimédia-jelenléte, és az évek során már megszakadt a kapcsolatunk. Azért keresett, mert azt tervezte, hogy ellátogat Atlantába, és tudni szerette volna, hogy találkozhatnánk-e. Mikor a látogatása céljáról kérdeztem, elmondta, azért jön, hogy felkeresse egy barátját, aki „hátat fordított Istennek”. Azt válaszoltam: „Tényleg hátat fordított Istennek, vagy csak úgy döntött, hogy többé nem akar a felekezetünk tagja lenni? Mert ez két, teljesen különböző dolog.”

Hadd magyarázzam el. Én a felekezeti hitbe születtem bele, nevelkedtem és nőttem fel. Anyai ágon negyedik, apai ágon harmadik generációs vagyok, lelkészek, vezető presbiterek és lelkészfeleségek is vannak a felmenőim között. Én voltam az a gyerek, aki mindig kiállt a gyülekezet elé, énekeltem a sátoros ébredéseken, gyerektörténetet mondtam, és aktívan részt vettem az összes gyerekszolgálatban. Fiatalon ifjúsági gyülekezeti jegyzőként és a gyülekezeti újság szerkesztőségében szolgáltam. Énekeltem az egyik főiskolai kórusban, és tevékenykedtem a diákönkormányzatban. De mindezek ellenére csak a szokásos dolgokat tettem meg a felekezeti tanok betartásakor.

Legtöbbször nehezteltem a szabályok és előírások miatt. Őszintén szólva nem volt személyes kapcsolatom Istennel. És e hiány miatt végül könnyedén fordítottam hátat az egyháznak, és a „szabadságot” kerestem, mint a tékozló fiú Lukács evangéliuma 15. részében.

Isten azonban nagy irgalmából mindig igyekszik megváltani elveszett gyermekeit. Elmentem egy ébredésre, ahol megismerhettem Jézust mint barátomat. Először láttam Őt, nem úgy, mint kemény diktátort, aki nem akarja, hogy jól érezzem magam, hanem mint szerető Teremtőmet, Megváltómat és Uramat. Idővel olyan irányelvekké váltak a tanítások, amik segítettek gazdagabb, teljesebb életet élnem vele. Még mindig botladozom, de könnyebb az általa meghatározott keretek között élni, mert szeretem Őt, és Ő is szeret engem.

Tudsz valakiről, akinek szüksége lenne rá, hogy megismerje Jézust mint szerető Megváltót? Lehet, hogy te vagy az a valaki.

Kristina E. Smith