Némó halacska

„Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?” (Máté 6:26)

Már 10 éve kisgyermekeket tanítok, és az osztályterembe mindig vittem növényeket, kis, könnyen gondozható háziállatokat és különféle természeti tárgyakat, mint például köveket, homokot, magvakat, dióféléket, fenyőtobozokat és kagylókat. Gyakran tartottam halakat akváriumban benn, hogy a gyerekek megtanulják, miként kell gondoskodni egy élőlényről. Ha a szülők is rábólintottak, a gyerekek húsvétkor, karácsonykor vagy hálaadáskor hazavihették a halakat. Nyáron meg én vettem magamhoz őket.

Pár éve a halunk, akit az osztály „Némó halacskának” nevezett, hirtelen elpusztult. A gyerekek nagyon csalódottak voltak, de biztosítottam őket, hogy szerzünk másikat. Amikor elmentem az állatkereskedésbe, meglepetten tapasztaltam, hogy végleg lehúzta a redőnyt. Megkértem a kollégáimat, hogy segítsenek új halat találni, de nem jártunk sikerrel. Eszembe se jutott, hogy Isten terve valósul meg. A jó Isten, aki a kezdetektől tudja a véget, értékes leckét adott.

A gyerekek folyamatosan esdekeltek egy hal után, ezért úgy döntöttem, hogy a húsvéti szünetben veszek egyet. 2020. március 13-án mindannyian szokás szerint hazamentünk hétvégére – és aztán már nem tértünk vissza. Egy automata telefonhívás tájékoztatott, hogy további értesítésig a körzet összes iskolája bezár.

Őszintén szólva nem tudom, miért halt meg hirtelen a halunk, és miért zárt be ugyanakkor az állatkereskedés. De elfogadtam a helyzetet, és csak annyit mondtam: „Ő az Úr, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja.” (1Sámuel 3:18) Vártam, hogy újra kinyissanak az iskolák, de már nem nyitottak ki. A koronavírus-járvány miatt még nagyon sokáig nem tárhatták ki kapuikat.

Vajon mi történt volna „Némó halacskával”, ha nem pusztul el, mielőtt arra a sorsdöntő hétvégére indulunk? Egy kis hal nem kerül sokba, de mégis egy élő teremtmény, és az Úr minden teremtményére odafigyel, legyen bármilyen kicsi is. Ő előre tudott a leállásról. Ha halunk maradt volna az osztályteremben, meghalt volna. Nem csoda, hogy hiába kerestünk, és nem találtunk egyet se.

Isten mindenható Atya, aki gondoskodik gyermekeiről. Ha nap mint nap bízunk benne, feltárul a szeretete. Ugye, hogy Ő ismeri kezdetektől a véget? Ezért bátran mondhatjuk: „Köszönjük, Atyám, hogy te irányítasz. Mindent hatalmas kezedbe teszünk!”

Mabel Kwei