Anna átadja magát

„Eredj el békességgel, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amit tőle kértél.” (1Sámuel 1:17)

Anna meddő volt, egy szenvedő asszony. A bibliai időkben egy nőnek ahhoz, hogy ő maga és a társadalom is értékelje, fiút kellett szülnie, amint még ma is így van ez a világ egyes részein. A Biblia elég nyersen fogalmaz: a férjének „két felesége volt: az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem.” (1Sámuel 1:2) Anna évről évre a családjával felment a szent sátorhoz imádkozni, látszólag mindhiába. Csak tovább súlyosbította a frusztrációját, szomorúságát és fájdalmát, hogy „vetélytársa ezért igen bosszantotta, hogy fölingerelje” (6. vers).

Elkána, a férje nagyon szerette Annát. Megértő, gyengéd, gondoskodó és kedves volt, kétszeres békeáldozatot adott neki, és mindent megtett, hogy bátorítsa. De semmi töltötte be az életében támadt űrt. Hiányzott az élet legértékesebb ajándéka: egy gyerek, pontosabban egy fiú. Miért zárta be Isten a méhét…?

Végül egy évvel később, mikor ismét felment a szent sátorhoz, ott fájdalmában elsírta magát. Kiöntötte a szíve és lelke keserűségét. Hitt abban, hogy csak az ég Istene veheti le a terhet a válláról, ezért imádságban rábízta magát, mert az Úr megígérte, hogy a szentélyben találkozik gyermekeivel. Majd fogadalmat tett, mit fog tenni, ha a menny meghallgatja az imáját.

Így fogalmazta meg a fogadalmát: „Seregek Ura! Ha megtekinted szolgálóleányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak, én őt egész életére az Úrnak ajánlom.” (11. vers) Aztán „várandós lett Anna, fiút szült, és Sámuelnek nevezte, mert azt mondta: Az Úrtól kértem őt” (20. vers).

Miért csak az ígérettétel után felelt Isten? Nem hiszem, hogy az ígéret megfogalmazása volt a döntő. Úgy gondolom, addig várt, míg megbizonyosodott, hogy a nő készen áll az ígéret betartására: mikor felkészül, hogy mindent feladjon azért, amit adni szeretne neki a jó Atya. Megfogadtuk már, hogy teljesen átadjuk magunkat az Úrnak, de nem tartottuk be? Nagyon örülök, hogy mikor Isten megígérte, hogy elküldi a Fiát, betartotta a nekünk tett esküjét. Adjuk át magunkat teljesen, és tartsuk be a neki tett fogadásunkat.

Ardis Dick Stenbakken