A gombok nyomogatása

„Várva vártam az Urat, és Ő hozzám hajolt, meghallgatta kiáltásomat.” (Zsoltárok 40:2)

A Memorial Kórházban jártam pár hete a műtét után lábadozó férjemmel. Az új sebészet hatalmas volt, és lenyűgöző. Le kellett mennem a földszintre, hogy elhozzak valamit a kocsiból, így a férjemet a fiunkkal és az unokánkkal együtt ott hagytam a lábadozóban. A liftbe szállva megnyomtam a földszintet jelző gombot. Csakhogy mikor megállt a lift, nem nyílt ki az ajtó. Néhány pillanat várakozás után megnyomtam egy másik gombot, remélve, hogy ez megoldja. Hallottam, ahogy a lift próbálja kinyitni az ajtaját, de nem történt semmi. Összesen öt kísérlet után rájöttem, hogy beragadtam a liftbe, és keresni kezdtem a vészjelző gombot az előttem lévő panelen. De semmit sem találtam.

Akkorra már a lift falán kerestem a segélyhívó telefont, mire észrevettem, hogy mögöttem nyílt ki a lift ajtaja. Ötször nyílt ki és csukódott be, mire rájöttem, hogy rossz helyen nézelődök a segítségkérésre adott válasz után! Olyan ostobán éreztem magam, mikor kiléptem a liftből, és azon tűnődtem, vajon hányan sétálhattak el mellette, és vették észre a bent ácsorgó nőt, aki háttal áll a nyitott ajtónak, ahelyett, hogy egyszerűen megfordulna és kijönne.

Milyen gyakran nyomkodjuk az életben is a jó Isten „gombjait” gyors és konkrét választ várva imádságunkra! Türelmetlenül várunk, és ugyanazt a gombot nyomjuk meg újra meg újra, és azon tűnődünk, miért olyan lassú az Úr a segélykérésünkre adott reakciójával. Gyakran már meg is adta a választ, csak nem ismerjük fel, mert nem úgy válaszolt, ahogy mi elvártuk.

M. L. Andreasen az imádságról szóló könyvében így ír: „A másik ok, amiért Isten nem válaszol minden kérdésre azonnal, mert nem érdekünk, hogy Ő oldjon meg minden problémát. Azt szeretné, hogy mi magunk küzdjünk meg a gonddal, és próbáljunk megoldást találni rá.”*

White testvérnő így ír erről: „Nyugodjunk meg az Úrban, és várjunk rá türelmesen. Az imáinkra adott válasz nem feltétlenül érkezik oly gyorsan, ahogy szeretnénk, és nem feltétlenül pontosan úgy, ahogy kértük; de Ő tudja, mi a legjobb gyermekeinek, és sokkal nagyobb jót ad, mint amit kértünk, ha nem veszítjük el a hitünket, és nem csüggedünk el.”** Várjunk türelmesen az Úrra, Ő hall minket, és válaszolni fog.

Dottie Barnett

* M. L. Andreasen: Prayer, TEACH Services, Calhoun, GA, 2006, 81. o.

** Ellen G. White: Sons and Daughters of God, Review and Herald, Washington, DC, 1955, 92. o.