Az elszálló remény idején

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15:13)

Olyan nagy reményeket tápláltam még az év elején! A krónikus egészségi problémám miatt műtét várt rám, mely véget vetett volna a fájdalmaimnak és a küzdelmeimnek. Már repesve vártam a lehetőségekkel teli jövőt, és izgatottan tekintettem előre a kórház utáni életre. A valóság azonban egészen más képet festett. Az operáció után lesújtó hírt kaptam: nem sikerült. Gondosan kidolgozott terveim szertefoszlottak. Nagy súly nehezedett a szívemre, ahogy kicsusszant a kezem közül a remény. Miért történik ez velem? – kérdeztem magamtól. – Hogy folytassam most az életemet? Ráadásul a már régóta esedékes nyaralásomat is le kellett mondanom. Egyszerűen nem maradt erőm az utazgatásra.

Aztán váratlanul adódott egy lehetőség. Még volt egy-két szabad hely egy női lelkigyakorlaton, amire a tervbe vett nyaralás miatt nem tudtam volna elmenni. A bátorítás iránti vágy és a kimerültségtől való félelem között vergődve úgy döntöttem, hogy csak részt veszek rajta. És hadd mondjam el, Istenünk milyen jó. Mindenhol és mindenkor megtalálja a lehetőséget, hogy megáldja gyermekeit! Az a hétvége váratlan fordulópontot jelentett az életemben. Az őszinte beszélgetések, elmélyült workshopok és csendes imádságok során az Úr gyógyítani kezdte az összetört szívemet és újraéleszteni az álmaimat. Nem gyógyított meg, és nem is szüntette meg a kihívásokat, de új reményt adott. Olyan volt, mint egy gyengéd suttogás, mely biztosít: Veled vagyok, és még mindig sok tervem van veled. Igen, még azután is, amin keresztülmentél, én nem hagytalak magadra. Eljön még a te időd. Még nincs vége mindennek.

Gyakran annyira el vagyunk foglalva a terveinkkel és elképzeléseinkkel, hogy figyelmen kívül hagyjuk Isten határtalan kreativitását. Azonnali megoldásokra vágyunk, amelyek összhangban vannak a víziónkkal, elfelejtve, hogy Ő olyan csodákra is képes, melyek messze túlszárnyalják a felfogóképességünket. Ne feledjük, ha Isten három nap alatt legyőzte a halált, és visszaadta az életet, akkor biztos a mi körülményeinket is képes megváltoztatni! Néha az a legnagyobb hitbeli lépés, ha feladjuk a terveinket, és bízunk a tökéletes időzítésében, még ha úgy is érezzük, hogy összeomlik körülöttünk a világunk. Ne feledjük: „Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, Uram, akik keresnek téged.” (Zsoltárok 9:10) Bízzunk hát továbbra is benne!

Karin Tegeman