Csak pillanatok

„Íme, Isten az én szabadítóm! Bízom és nem félek.” (Ézsaiás 12:2)

Volt már, hogy kitérőt kellett tenned? Útközben, a munkahelyen vagy az iskolában? Mi a helyzet Isten kitérőivel, vagy azokkal a kitérőkkel, amelyekkel a földi élet során szembesülünk, ahol az ördög uralkodik? Hogy nézünk szembe ezekkel a nehéz időkkel?

Sasha (akinek nem ez a valódi neve) élete kihívásai ellenére is rendkívül áldottnak tartja magát. Mindennap hálát ad mindenért Istennek, és jóban-rosszban bízik benne. Sasha tudja, hogy csak átmenetileg vagyunk itt.

Ez a hölgy egyik reggel arra ébredt, hogy semmit nem lát. A szemész azonnal egy specialistához küldte, aki retinaleválást állapított meg nála. Sürgős műtétre volt szüksége. A prognózis borús volt, mert vaksággal fenyegette, hogy a látása soha többé nem lesz ugyanolyan, még szemüveggel sem. Váratlanul a feje tetejére állt az élete, és hatalmas kitérőt vett, amire nem is számított. Egy pillanat alatt felfordult a világa.

Így kezdődött az út, amely még mindig tart. A következő 10 hónap orvosi vizsgálatokat és több műtétet hozott. Nehéz volt a felépülése, de Sasha még mindig dicséri az Urat: „Isten irányítja az életemet, és támogat. A fájdalmas, váratlan pillanatok is csak pillanatok. Bár kihívást jelentenek, mégsem vagyok egyedül. Isten mindig jelen van mellettem az úton, és mindezek ellenére én most is bízom benne.”

Sasha hisz az imádságban, és mielőtt kórházba ment, felhívta a családját és pár barátját, hogy imádkozzanak érte. Így fogalmazta meg a kérését: „Látni akarok, de azt szeretném, ha a menny akaratáért imádkoznátok, még ha ez vakságot is jelent. Kérlek, ne felejtsetek a családomért is imádkozni!”

Sasha tudja, hogy Isten nem süket a kéréseinkre. Hallja őket, és a megfelelő időben válaszol. Megígéri, hogy velünk lesz az úton. Öt operáció után lassacskán javulni kezdett a látása, bár még mindig nem tökéletes. Van néhány utóhatása, és további beavatkozások várnak rá, de ő továbbra is mennyei Atyjára támaszkodik. Sasha bízik Istenben. Mikor Istenhez hasonlítja a kitérőjét, a nehéz időszakát, a „Góliátját”, jelentéktelenné silányulnak a szemében.

Az Örökkévaló mindig sietve érkezik a segítségünkre, mert hűséges. Csak forduljunk hozzá, mert Ő „a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban” (Zsoltárok 46:2).

Z. Kathy Cameron