Mikor Isten megáldja a gyermekeit

„Azt mondja az Úr: távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sámuel 2:30)

Lehetőségünk nyílt a szombat megtartására, amikor Haadiya, a hétéves kislányunk arra kért, hadd iratkozhasson be tornára. Egy évvel később már készen állt csatlakozni a csapathoz és versenyekre járni. Az öt kötelező versenyből négy vasárnapra esett. Az egyetlen szombati alkalmon vasárnap vehetett részt egy másik csapattal. Azon a versenyen csak egy érmet kapott a részvételért, de ez is boldoggá tette. De figyeljétek, mit tett Isten: azon a bizonyos napon azért versenyeztek, ki tud a leghosszabb ideig kézenállásban maradni. Találjátok ki hogy, ki nyert! Igen, az Úr Jézus szereti kitüntetni gyermekeit!

Miután a világjárvány miatt elmaradtak a tornák, visszatért, amint már ismét lehetett menni, és 2023 januárjában el is kezdődött a versenyszezon. Öt alkalom volt kötelező regisztrációval és a díj befizetésével, mielőtt a beosztás elkészült volna. Az edző figyelmeztetett: nagyon valószínű, hogy bármelyik szombati versenyt elbukja, és minden alkalommal elvesztjük a vissza nem térítendő, 200 dolláros nevezési díjat. Az anyagi nehézségek ellenére is tudtam, hogy az Úr ezt is meg fogja oldani! Az első négy versenyt vagy péntek délutánra, vagy vasárnapra tették. Az edző, aki tisztában volt a szombattartásunkkal, a pénteki verseny előtt küldött egy sms-t, és azt írt: „Azt hiszem, a nap 6 körül fog lemenni, és a verseny nem sokkal 7 előtt ér véget, szerintem Haadiya 6-ra már végezni fog.” Így a kislányom pont 6 óra előtt végzett a négy versenyszámával! Jó, elmagyarázhatatlan számomra, hogy munkálkodsz, Uram, de még ha nem látjuk, te akkor is teszed a dolgod.

De az ellenség is akcióba lendült. A finálé szombat 6 órára volt kiírva fél 6-os bemelegítéssel. Szóltam az edzőnek, hogy mi napnyugta után érkezünk, mire ő azt felelte, hogy lehet, akkor kénytelenek leszünk lemondani erről a megmérettetésről, mivel nem az ő kezében van a döntés. Bátran tettünk egy hitbeli lépést, és napnyugta után érkeztünk meg. Haadiya három versenyszámban vett részt, és a hiányzót is bepótolhatta. Minden számban helyezést ért el, és mi egész úton hazafelé dicsőítettük Istent!

Másnap cserkésztalálkozó volt, és a kimerült gyerekeim azért könyörögtek, hogy hagyjuk már ki. Arról beszélgettünk, Isten mennyire megjutalmazta őket, eztán másnap reggel a szokásosnál is korábban keltek fel és indultak el. Igen, Krisztus által mindenre képesek vagyunk – és Ő kitüntet és megáld a hűséges szolgálatunkért.

Caren Henry Broaster