Nem én vagyok a főhős

„Nem azért szeret az Úr, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok… hanem mert szeret titeket az Úr, és megtartja az esküjét.” (5Mózes 7:7–8)

Éppen önkénteskedtem, mikor egy drámakirálynővel akadt dolgom. Biztos vagyok benne, hogy tudjátok, mire gondolok. Emlékszem, utánanéztem a hisztrionikus személyiségzavar jeleinek, amiket még az iskolában tanultam, és bár nem tudtam egyértelműen besorolni, azt kívántam, bárcsak ő is megcsinálná a tesztet.

Aztán elkezdtem azon tűnődni, vajon én más vagyok-e. A legtöbb könyv és film középpontjában egy főszereplő vagy egy vezéralak áll – legyen az egyvalaki vagy egy közös ügyért küzdő csoport. Gyengék harcolnak a hatalmasokkal és gonoszokkal. És még a többszereplős filmek is a főszereplő körül forognak.

Arra a következtetésre jutottam, hogy magamat az élettörténetem főszereplőjeként láttam. Nem mintha önzőbb vagy egocentrikusabb lettem volna másoknál. Egész életemben önkénteskedtem, de ahogy a tetteimről, szolgálataimról, a saját javamról és az üdvösségemről gondolkodtam, rájöttem, hogy semmit se vihetek az Úr elé. Nem tudtam hozzájárulni az üdvösségemhez. Ez kizárólag a menny ajándéka.

Bár én vagyok a saját életem főszereplője, a hozzám legközelebb állók életében én a második főszereplő vagyok, a többségnek pedig csak egy statiszta. Ennek az igazságnak a megértése segített, hogy más megvilágításba helyezzem a dolgokat. Rájöttem, hogy nem minden szól rólam. Mindenkinek vannak rossz napjai. Amit én a legjobb megoldásnak gondolok, az valószínűleg csak egy a sok közül. Nem mindig a legjobb lehetőséget választjuk, de remélhetőleg úgy döntünk, hogy segítünk egymásnak, és együtt megyünk előre.

De nem ezek voltak a legnagyobb felfedezések, bár hálás vagyok az életemben bekövetkezett változásokért. Az lett a legnagyobb felismerésem, hogy az életemnek más főszereplőre van szüksége, és Jézusra kell összpontosítanom. Ő az áldozatával tett lehetővé mindent. Én vagyok az agyagdarab a kezében, akit alakít, és olyan edényt formál belőlem, mely alkalmas lesz az általa kijelölt célra. „Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból az egyik edényt díszesre, a másikat pedig közönségesre készítse?” (Róma 9:21) Ő, aki minket, téged és engem is szeret, nem azért érez így, amit mi kínálni tudunk, hanem mert Ő ilyen.

Anamaria Maier