Egységben élünk

„Ami kezed ügyébe kerül, vidd véghez erőd szerint.” (Prédikátor 9:12)

Az évek során oly sok áldást merítettem az ezekben a könyvekben megosztott áhítatokból, amelyeket a világ minden részéről írtak nők. Amikor elolvasom a hölgyek ismertetőjét, édes egységre találok, mert nem számít, melyik országot hívjuk otthonunknak, mindannyian együtt állítjuk tehetségünket Isten szolgálatába. Mindünknek sok elmesélni való története van. Az Úr egyénenként hívott el, és adott tehetséget, időt és képességet, hogy érte dolgozzunk. Egymással összefogva képes felhasználni, hogy segítsünk befejezni a munkát, és visszajöhessen Jézus.

Tudok azonosulni Priscillával,* aki elmondja, hogy egyre idősödik és lassul. Hányszor ejtettem már ki ugyanezeket a szavakat, ő mégis azt írja, hogy „bármi történik, a kis papagájai még csivitelnek”. Igen, attól függetlenül is hálásak lehetünk a mindennapok áldásaiért, milyen korlátaink vannak, mint Glenda-Mae-nek a kerekesszékében, aki megörvendeztet az áhítatával, a drága szíve…

Mosolygok, mikor Elizabethről és a kéményseprő vállalkozásáról olvasok. Ez felidézi a gyerekkori emlékeimet, mikor kigyulladt a kéményünk, és olyan vadul süvített, hogy azt hittem, porig ég a házunk. Apa mentett meg minket a kéménybe dugott slaggal. Mekkora mocskot csinált! Mélyen csodálom Deborah-t és Sony iránti odaadását. Az évek során már sok inspirációt adott a történeteivel.

Sonia elmondta, hogy már több mint 30 éve vezet iskolabuszt. Ez élénk emlékeket idézett fel, amikor a négy gyermekemmel adott időre kellett elkészülnöm az iskolabuszhoz. Ezt könnyebb volt mondani, mint csinálni, és gyakran a sofőrnek le kellett ülnie egy pillanatra, míg a Welk gyerekek rohanva érkeztek reggelente. Sonia azt is elárulja, hogy az Egyesült Államokban, Alaszka vadregényes, de gyönyörű államában él. Biztosan festői lehet! Mi is szeretjük a zord helyeket, és sokat utaztunk terepjáróval és lakókocsival Ausztráliában. Egy domboldalon élünk a Lofty Ranges-hegy lábánál Ausztrália délkeleti részén. Valaha gazdag termőföld volt, de mára már beépítették.

Barátaim, bárhol is éljetek, vagy bármiért is lelkesedjetek, Isten áldjon benneteket, és köszönjük, hogy áldásunkra vagytok az Úr szeretetéről és hűségéről szóló történeteitekkel! Imádkozom, hogy egy nap, hamarosan mind együtt éljünk odafent. Nagyon várom már, hogy mindannyiótokkal találkozzam. „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1János 4:11)

Lyn Welk-Sandy

* Priscilla E. Adonis életrajza – Carolyn Rathbun Sutton (szerk.): Covered and Carried, Pacific Press, Nampa, ID, 2021, 373. o.