Pont időben

„Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek.” (Prédikátor 3:1)

Sylvester cicánk, azaz „Tator” megbetegedett, és egyre romlott az állapota. Felhívtam a férjemet, Ront, és megkértem, hogy vigye be a közel egyórányira lévő városi állatkórház sürgősségijére. Levittem a cicát, és átadtam neki. Ő aztán elindult a hosszú útra az állatorvoshoz. Még volt egy kis időm, hisz két órám maradt az első időpontomig. Kocsiba ültem kicsit, és arról beszéltem Istennel, hogy használjam fel ezt a pluszidőt. Arra ösztönzött, hogy keressem fel Martha barátnőmet a munkahelyén. Így hát bekanyarodtam a parkolóba, és bementem az irodájába, de nem találtam ott. Miután elindultam, telefonhívás jött Melanie barátnőmtől. Emlékeztetett, hogy ma van Martha unokája halálának első évfordulója, aki egy borzalmas balesetben vesztette életét. Teljesen kiment a fejemből. Most már tudtam, miért kért arra Isten, hogy keressem fel.

Miután Martha megérkezett a parkolóba, kiszálltam az autóból, és odaintegettem neki. Üdvözlésre lehúzta az ablakát, majd hívott, hogy üljek be mellé. Eközben azért imádkoztam, hogy Isten adjon megfelelő szavakat, mit mondjak a barátomnak. Először csak hétköznapi dolgokról beszélgettünk, majd kimondtam: „Nagyon nehéz lehet ez a nap.” Könnyes szemmel nézett rám, és megerősítette: „Valóban, ez életem egyik legnehezebb napja!” Elkezdte felidézni az egy évvel korábbi, szörnyű napot. Több mint egy órán át üldögéltünk együtt, míg ő beszélt, én pedi leginkább hallgattam. Aztán együtt imádkoztunk. Nagyon megkönnyebbült, hogy egy barátja figyelt a fájdalmára és szenvedésére, és együtt imádkozott vele. Micsoda kiváltság volt nekem is!

Olyan bátorító ráébredni, Isten mekkora figyelemmel kíséri lányai szükségleteit. Napról napra vezet mindig, és irányítja az életünket. Hallgassunk halk, szelíd hangjára, és válaszoljunk rá. Az Úrnak szüksége van ránk, hogy a keze, lába és hangja legyünk. Alázatra ad okot, ha felismerjük az időzítését az életünkben. Tator sürgősségi ellátása biztosította a Marthával eltölthetett idő ajándékát, és az elvégzett orvosi beavatkozás is megmentette a kiscica életét, aki most már boldog, és gyógyulófélben van.

Ez a drága idő az Úr által kijelölt időben történt. „Láttam mindazt az elfoglaltságot, amit Isten adott az emberek fiainak [és lányainak], hogy fáradozzanak. Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében.” (Prédikátor 3:10–11)

Sharon Follett