A fény és áldások csatornái

„Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Kopogtam, és beléptem egy hölgy szobájába, ahol a kórházi pihenőszékben ült a műtét utáni első napon. Bemutatkoztam, de ő alig nézett rám. Olyan szomorúság lengte körül… A műtét miatt lenne? – töprengtem. Másnapra tervezték a hazaengedését. – Miért ilyen szomorú? Átnéztem az éjszakai ápolási tervet, és az előzetes elképzeléseiről érdeklődtem. Nem voltak, csak annyi, hogy hagyják magára.

Később visszamentem a szobájába az előírt gyógyszereivel, és egy kis almalevet kínáltam, amivel beveheti a tablettáit. Hálás volt, és lenyelte a gyógyszereit. Még mindig szomorúság érződött rajta, mikor kényelembe helyeztem, így megkérdeztem, hogy van-e még valamire szüksége. „Nincs – felelte. – Jól vagyok.”

Mielőtt észbe kaptam volna, már 5 óra volt, hála Istennek! Mindenféle különösebb incidens nélkül vészeltük át az éjszakát. Szomorú hölgyemet hagytam utoljára, és mikor bementem hozzá, láttam, hogy már felébredt. Jól aludt, és a fájdalomszintje is megfelelő volt. Megengedte, hogy segítsek az alapellátásában, és kényelembe helyezzem a nyugágyban. Bevette a reggeli gyógyszereit, miközben vele szemben ültem, és béke honolt a szobában.

Rám nézett, és nagyon halkan azt mondta: „A fiam…” Egyszerre minden kiszakadt belőle. Annyira fájt a szíve. Kezét fogva hagytam, hogy kiöntse a lelkét. Amikor végzett, beszéltem Jézus szeretetéről, és elmondtam az Úr csodálatos ígéreteit. Imádkoztam, és a fiával együtt a mi szerető Jézusunknak ajánlottam őket. Mosolyogva kért bocsánatot az előző éjszaka miatt. Visszamosolyogtam rá, és mondtam, hogy Istennek jó humora volt, mikor megengedte, hogy találkozzunk.

Néha fájdalmunkban elszalasztjuk a lehetőséget, hogy Krisztushoz irányítsunk másokat. Amikor elkötelezzük magunkat Isten mellett, Ő oda visz, ahol a dicsőségére használhat. Úgy szeretem ezt a gyönyörű idézetet: „Mindenki, aki kapcsolatban van Istennel, világosságul szolgál másoknak. Ha valaki nem világít, az azért van, mert nincs kapcsolatban a fény forrásával. Isten azzal bízta meg gyermekeit, hogy lámpásul legyenek másoknak… A sötétségből elhívott az ő csodálatos világosságára, hogy Krisztus dicsőségét mutassuk be.”*

Törekedjünk arra és engedjük, hogy a világosság csatornái legyünk a Szentlélek kezében, majd ezzel másokat is a fény csatornáiként használjon, és Krisztushoz vezessen, aki maga a fény és a béke forrása. Dicsőség és dicséret Istennek mindenért!

Jannett Maurine Myrie

* Ellen G. White: Christian Service, Review and Herald, Washington, DC, 1925, 21. o.