A sebhely

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsoltárok 147:3)

A sebhelyek Isten gondviselésére és kegyelmére emlékeztethetik a keresztényeket. Igen, a menny kegyelme és gondviselése elválaszthatatlan egymástól, és lehetnek olyan sebhelyeink, amelyek arról tanúskodnak, hogy Ő mindent a javunkra fordított.

Néhány évvel ezelőtt a Fülöp-szigeteki Davao Cityben levő Dél-Fülöpszigeteki Orvosi Központba kerültem szívproblémával. Súlyos aortaszűkületet diagnosztizáltak, és azonnal meg kellett műteni. A kardiológusom szerint nem volt más lehetőség, mint a nyitott szívműtét. Az aortaszűkület egy veleszületett szívbetegség, ami tünetmentes marad fiatalkorban. Akkor fordul elő, mikor az aortabillentyű beszűkül, és nem tud megfelelően áramlani a vér. Normális esetben háromhegyű billentyűk vannak a szívben, míg az enyémben csak kettő van.

Eleinte haboztam, hogy alávessem-e magam egy ilyen nagyszabású beavatkozásnak. Számomra és családom számára nagy dolog volt egy ilyen döntés meghozatala, mivel tudtuk, hogy a kimenetele bizonytalan. Nagyon sokat imádkoztunk, és kértük Istent, hogy avatkozzon be, és történjen csoda. Eszembe jutott, hogy a bibliai időkben tett csodákat az Úr, és biztos voltam benne, hogy a mi időnkben is megteheti ugyanezt, mert Ő az az Isten, aki lát és hall, és semmi se túl nehéz neki. Megígérte: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1:37)

Isten bibliai ígéreteit igényeltem magam számára, hogy reményt, bátorságot és erőt adjanak. Elfogadtam, hogy bármilyen terve lehet velem. Emlékeztetett: „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

Ehhez az ígérethez tartottam magam, és mikor betoltak a műtőbe, teljesen ráhagytam az életem, mindent a gondjaira bízva. 24 órával a műtét után még nem tértem magamhoz, és belső vérzésem alakult ki. Újra felnyitották a szívemet, hogy megmentsenek, és miután a második beavatkozást is elvégezték, csak három nap kóma után nyertem vissza az eszméletemet.

Ma már újra dolgozom, és a Délkelet-Filippínó Uniómisszióban szolgálom az Urat mint a Női és Családi Szolgálatok Osztálya igazgatója. Minden alkalommal, mikor rápillantok a mellkasomon lévő hegre, Isten gondviselésére és megmentő kegyelmére emlékezem: a sebhelyem is a menny jóságának bizonysága.

Lindy Lou S. Magdadaro