Még mindig tesz csodákat Isten

„Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” (Zsoltárok 103:2–3)

Mikor Daria kislányom alig 18 hónapos volt, súlyos koponyasérülést szenvedett, mely sajnos az agyát is károsította. Egy évvel később a család eszméletlenül talált rá, és alig reagáltak a pupillái. Miután hívtuk az orvosi ügyeletet, mindjárt kiértek a mentősök, de minden újraélesztési kísérletük sikertelen volt. 35 percig maradt eszméletlen. Kétségbeesésünkben Istent hívtuk segítségül. Egész idő alatt forrón imádkoztunk, a Bibliában található utasításokra emlékezve az ima erejéről: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.” (Jakab 5:16) Megvallottuk bűneinket családként, és megígértük, hogy életünk végéig az Úrnak szolgálunk, ha megmenti a kislányunkat.

Dariánál epilepsziát diagnosztizáltak, amit én makacsul elutasítottam – egészen a legközelebbi rohamig. Megtudtuk, hogy mikor az agy hosszabb időre megduzzad, már nem úgy működik, ahogy kellene. Ez gyakran súlyos károsodást okoz, és nem képes a kognitív működésre. De Isten még mindig képes csodákat tenni. A lányunkon végzett vizsgálatok szerint teljes mértékben érintetlenül hagyta az agyát a roham.

Daria második rohama a nagy bánat és kétségbeesés időszakát hozta magával. Ennek ellenére az Úr ismét megmutatta hatalmát és erejét a betegség és az életünk felett. Első alkalommal egészséges gyermeket adott vissza nekünk. Másodjára Isten Igéje szerint megkentük, és a Mindenható teljesen meggyógyította. A vizsgálat után az orvosok nem hittek a szemüknek: már teljesen egészséges volt az agya! Én pedig nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, hogy ne mondjam el mindenkinek, mint gyógyította meg őt az Úr.

Hála Istennek, a lányom már 17 éves, és soha többé nem kellett a súlyos diagnózissal gondolnunk. Az Úr teljesen meggyógyította, és én örökre hálás leszek neki. Bár nem mindig értjük, miért dönt Isten úgy, ahogy, az imáink megválaszolásával, ne feledjük, hogy Ő ma is ugyanaz a szerető Isten, mint a múltban. Emlékeztessünk másokat is: „Íme, nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem olyan süket a füle, hogy meg ne hallgathatna.” (Ézsaiás 59:1)

Yana Kosian