A dicsőítés ára

„Az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szóltam mind ez idáig.” (1Sámuel 1:16)

Gyerekként Haitin még nem tudtam edzeni. A nap nagy részében kényszerűségből jöttem-mentem a különféle feladataim, elfoglaltságaim és kötelezettségeim miatt. Mérföldeket gyalogoltam az iskolába meg vissza. Aztán hazajöttem, hogy segítsek a főzésben, takarításban és a kisebb testvéreim nevelésében. Most, hogy idősebb lettem, és az Amerikai Egyesült Államokban élve már megváltozott az életem, és az egészségem miatt szükségesnek tartom, hogy visszatérjek a gyerekkori testmozgáshoz. Nehezen veszem rá magam a sétára, bár ha egyszer nekigyűrkőzök, már élvezem.

Gyakran kimegyek egy közeli parkba, ahol jól érzem magam. Viszek magammal zenét, és énekelgetek, míg az amerikai jelnyelvet, a siketek és nagyothallók sajátos nyelvét használom, amit fiatal felnőttként tanultam meg.

Sétáimon gyakran elcsatangolok a park különböző pontjaira, ahol a már meghalt nővéremmel, Ginával sétáltunk és beszélgettünk, különösen a halála előtti utolsó hónapokban. Egyes pillanatokban a gyásszal vegyes emlékezéstől elállt a lélegzetem, és mélyen összegörnyedtem a kíntól és gyötrelemtől. De a remény és győzelem énekei gyógyírként hatnak, mikor felemelem a kezem, hogy dicsérjem az Urat, aki mindezeken keresztül is megtart.

Ahogy séta közben jelelek, olybá tűnhet, mintha elment volna az eszem. De az az igazság, hogy én csak imádkozom és dicsőítem Istent. Az ő szívét egy láthatatlan, elpusztíthatatlan szál köti össze az enyémmel, mely a magányban, szomorúságban és bánatban is szilárdan megtart.

Sámuel I. könyve jegyzi fel Anna történetét, aki oly kétségbeesett buzgósággal imádkozott Istenhez gyermekért, hogy Éli pap elértette kiáltásait, és azt hitte, részeg, pedig csak a szívét öntötte ki az Úr előtt (15. vers).

Mária Magdolna szintén kifejezte a háláját, ahogy könnyeivel megmosta Jézus lábát, a hajával megtörölgette, miközben megkente a dicséret illatával, aki megmentette a bűneiből (Lukács 7:37–38). Mások számára biztos furcsának tűnhetett, de Krisztus látta a szívét.

Testvéreim, ha nehéz az élet, akkor is maradjatok kapcsolatban a Megváltóval. Imádkozzatok kitartóan, és attól függetlenül is dicsérjétek Istent, hogy milyennek tűnik mások számára. Az Úr lát minket. Ismeri hódolatunk értékét és súlyát, és szeret.

Rose Joseph Thomas