Az angyal és a cica lába

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Amint kiléptem az orvosi rendelőből, csörgött a mobilom. A férjem, Norman hívott: „Gyere haza! Mario megsérült.” Majd elmondta, hogy miután bejött a házba, hallotta, hogy a macskám hangosan sír a garázsban. Kinyitotta a garázsajtót, és a jobb hátsó lábánál fogva találta lógva. Mario nem ellenkezett, mikor Norman óvatosan leszedte a garázsajtóról. Az én nagyon élénk cicám nyilvánvalóan felugrott az autóm tetejéről a garázsajtóra, és nem volt elég gyors, hogy lejusson, mikor távolról becsuktam az ajtót, és elmentem otthonról.

Miután hazaértem, Mario még mindig fájdalmasan húzta a sérült lábát. A sürgősségi állatorvosnál gondosan megtisztították és leborotválták a lábacskáját. A mély, egycentis vágás felfedte az inakat és csontokat, valamint a sípcsonttörését. Kaptunk gyógyszereket az elbocsátáskor, kötszereket minden napra és utasítást, hogy három nap múlva menjek ellenőrzésre az állatorvosunkhoz.

Mivel Norman elutazott, Trish barátnőmet kértem, hogy segítsen. Először is egy takaróba csavartuk Mariót, és szabadon hagytuk a sérült lábát, hogy újrakötözzem, azonban ő minden mozdulatnál csak ellenkezett. Könnyek csordultak le az arcomon, ahogy leszedtem a sebébe ragadt kötést. Trish megnyugtatott, hogy azt mondta: „Rose, meg tudod csinálni.” 14 napon át ez volt a rutinunk, míg megpróbáltuk megmenteni a sérült lábát.

Egyik este 10 órakor úgy találtam a cicára, hogy a kötés lecsúszott a lábáról. Megpróbáltam három barátomat is segítségül hívni. A kis, kosaras ágyikójában fekvő Mariót az asztalra emelve leültem, és így kiáltottam az Úrhoz: „Nagy szükségem van segítségre, Uram! Kérlek, segíts rajtam!” Felálltam, miközben a kis fejét simogattam, és hirtelen rájöttem, hogy már fel is tartja nekem a sérült lábát, hogy bekötözhessem. Mintha egy angyal segített volna neki mozdulatlanul maradni, míg átkötöztem a sebét. Ahogy a megszokott helyére tettem éjszakára az ágyát, szabadon folytak végig a hála örömkönnyei az arcomon.

Ám minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk megmenteni a lábát. A súlyos fertőzés miatt amputálni kellett, hogy megmentsük az életét. Jelenleg boldog és egészséges, akár bent alszik az ágyamon, akár kint kergeti a madarakat. Tudom, hogy Isten gondoskodik a kis teremtményeiről. Észreveszi, ha a veréb is leesik. De mennyivel jobban szeret náluk téged és engem, akit a sajátjának nevez!

Rose Neff Sikora